Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Az idei nyár első gyermektáborát rendezték meg a mögöttünk hagyott héten a Győr-Soproni Egyházmegye ifjúsági központjában, Rábcakapin. A komoly munkát és jó hangulatot még az sem zavarta, hogy gőzerővel folyik a rendezvénynek otthont adó egykori parókia és iskola épületének felújítása.

Erről Tubán József csornai lelkész számolt be lapunknak:

– A felújítási munkák tavasszal kezdődtek, és valamivel több mint 9 millió forint áll rendelkezésünkre. A parókiának az alapjait erősítettük meg, szinte új alapot kapott. Ez másfél millió forintba került. Az iskola épületében a szobák szigetelését kellett elvégezni, és a régi padlóburkolatot újra cseréltük. Ezenkívül a mozgássérültekre való tekintettel több helyen rámpákat építettünk az akadálymentes közlekedés érdekében. Ezeket a nagyobb felfordulással járó munkákat úgy időzítettük, hogy mire megérkeznek az első táborlakók, már ne legyen zavaró a felújítás. A munkálatokat szeptemberben folytatjuk. A megmaradt pénzből az egyik épület tetejét javítjuk meg, és több kisebb, csinosító munkát végzünk el.

A zenei tábor vezetője immáron harmadik éve Szűcs Péter, aki a rendezvény céljairól a következőket mondta: – Nem vagyok gyakorló pedagógus, de a visszajelzések és a tapasztalataim alapján úgy vélem, hogy a mostani magyar oktatási rendszer egyik nagy hibája, hogy a zenekultúra jelentős részét kihagyja a tananyagból. Egészen pontosan az egyházzenei részt, amely a zenetörténet 60-70 százalékát teszi ki. Erről legjobb esetben is csak említés szintjén beszélnek a zenepedagógusok, így ez a vonal egyszerűen kimarad a gyermekek életéből. Fontosnak tartom, hogy a zeneművészetnek ezt a lényeges és jelentős szeletét mélyebben is megismerjék a fiatalok. Ezért vállaltam – Vecsey Gyula társammal – ebben az esztendőben is, hogy a zenei tábor szakmai részét irányítsam. A fő hangszer a táborban természetesen a harmónium, illetve a billentyűs hangszerek, de mindegyik táborlakó tanul furulyát, illetve szolfézsórákon is részt vesznek.

A nap egy „álmos” reggeli áhítattal kezdődik. Délelőtt elméleti oktatás, illetve párhuzamosan hangszeres órák vannak. Délután bibliaórákon ismerkednek a fiatalok a Szentírással. Este ismét hangszeres foglalkozások és énekórák várnak a 9–14 éves korú résztvevőkre, majd templomi áhítattal zárul a nap. Ezeken az alkalmakon az egyházmegye lelkészei mellett Ittzés János püspök is szolgált igehirdetéssel.

A gyerekek élvezik az együtt töltött napokat. A harmóniumozó Maráz Kitti például – aki a soproni gyülekezetből érkezett – már másodszor vesz részt a zenei táborban. Véleménye szerint az időbeosztás a tavalyihoz képest szorosabb, de ezt nem bánja. Az órák jók, a tanárok megértők, és ami fontos: játékosan tanulnak.

Garab Ildikó Judit a Vadosfához tartozó Kisfaludról jött barátnőjével, valamint lelkésznőjével, Rác Dénesnével együtt. – Én is itt voltam a tavalyi táborban, és szívesen jöttem megint, hogy a barátnőimmel újra találkozzam – mondta. – Egy kicsit fáradt voltam az első napokban, mert elég későn aludtunk el, sokáig beszélgettünk a szobánkban, de aztán belerázódtam a tábor rendjébe. Én a harmónium mellett gitározom is, mivel ez a kedvenc hangszerem. Sokat tanultam itt, megpróbáltam hasznosan tölteni az időt.

A legtávolabbról Somogyi Zsombor érkezett, hiszen a pécs-vasasi gyülekezet tagja. És hogy miként került Rábcakapira? – Rokonaim élnek a faluban, és barátaim is vannak itt – válaszolja. – Első alkalommal vettem részt ebben a táborban, de talán jövőre újra eljövök. Harmóniumon és gitáron játszom, de a zeneelmélet is érdekel. Jó, hogy a szervezők kiegészítő programokról is gondoskodtak. Eljött például a táborba Hargitai Levente bűvész, sőt íjászbemutatóra is sor került, ami után mi is lőhettünk az ősmagyar íjakkal.

Kiss Miklós

::Nyomtatható változat::