A hét témája

Történtek még júniusban

Hozzászólás a cikkhez

Június 22-én a vasárnap délutáni istentisztelet nagyon hamar véget ért Bényén. Pedig volt orgonista is, liturgia is. E szokatlan rövidségnek az volt az oka, hogy a gyülekezet minden tagja hivatalos volt Kávára, ahol ünnepi közgyűlés, közös istentisztelet és szívélyes vendéglátás keretében iktatta be Koczor Tamás esperes a kávai gyülekezet presbitériumának új tagjait és felügyelőhelyettesét.

Vajon mi lehet az oka, hogy egy évekig „alvó gyülekezetben” egyszer csak megfújják a kürtöt, és elindul valami mozgolódás? Először csak fölfelé nézhetünk: Istenünkké az akarás és a cselekvés. Másodszor azonban nem vonhatjuk ki a személyes emberi akaratot sem. A kávaiak „ébresztőjéhez” az is hozzájárult, hogy beléjük hasított az Országos Egyház döntése: rossz állapotban lévő templomukat le kell bontani… Egy emberként jöttek elő az addig templomba is csak nagyünnepenként járó emberek: „Márpedig az őseink által nagy nehezen és kínok között felépített gyönyörű kis templomot nem adjuk!” És szép lassan megkezdődött a toborzás.

Ha itt templomot akar a gyülekezet, ahhoz emberek is kellenek. Isten kegyelméből mind többen és többen ébredtek rá felelősségük valódi súlyára. Arra, amit az esperes igehirdetésében úgy fogalmazott meg: „Már Izrael népe is feltette Mózesnek a kérdést: vajon miért jó az nekünk, ha Isten népe leszünk? Mi a hasznunk abból? Kevesebb baj, betegség, ellenség ér minket? És ha mindez nem így van, mert Isten mai népe is ugyanazon földi gondokkal küzd, mint a hitetlenek, akkor mégis miért jó, ha Isten minket saját népének nevez, pedig övé az egész föld?!”

A válasz az, hogy ezáltal kerül sínre az életünk. A kisiklott vonatszerelvény ismét a számára kijelölt sínen haladhat tovább – Isten felé.

Regionális hozzárendelés: Kávai Evangélikus Leányegyház

::Nyomtatható változat::