Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Bevezetés az ejtőernyőzés rejtelmeibe

A gyülekezeti munkának több száz színtere lehet. Ezek egyike az, amikor hasznos és élvezetes szabadidős programokat szervezünk a gyerekeknek, hogy így is érezzék azt a szeretetet, ami egy keresztény közösségben feléjük árad. Fiedler Anikó és Tóth Kata – no meg a többi soltvadkerti cserkészvezető – egy ilyen délutánt varázsolt a helyi evangélikusok kulturális központjába, a Találkozás Házába.

Mindez egy téli vasárnapon történt, amikor a Hunyadi János cserkészcsapat tagjai közös ajándékkészítésre és egyben kalandos programokra hívták a város gyerekeit. A karácsonyfadíszek, festett üvegmécsesek, gyertyák és só-liszt gyurmafigurák mellett vörösréz dísztárgyak is készülhettek itt, szakképzett vezetők irányításával. A rézdomborításnál a legkedveltebb motívum a cserkészliliom és az angyalka mellett a Diáksziget címerállata, a „kis tehén” volt. A só-liszt gyurma értékét növelte, hogy az alapanyagot Petróczy Andor birkózóbajnok gyúrta be. Izommunka volt a javából!

A mintegy 40 résztvevő között több alsó tagozatos kisgyerek is akadt, akiket szüleik is elkísértek – és akik mivel jól érezték magukat, ott is maradtak. Az alkotás varázsa mindennél erősebb volt, úgyhogy csakhamar ők is leültek a gyerekek közé. A nagyobbak ezalatt kimentek nyilazni az udvarra, s ehhez korántsem játékfegyvert használtak. A honfoglaló magyarok reflexíjának ismerete ugyanis rendes próbaanyagnak számít a cserkészek körében… Az egyik helyiségben már az ezer évvel későbbi jelen várta a kíváncsiskodókat: aki akart, Gáspár Tibor pilóta segítségével felpróbálhatott egy igazi pilótasapkát. A rendezvény végén Tibi még egy ejtőernyőt is kibontott a nagyteremben, részletesen elmagyarázva a sport technikai hátterét és biztonsági mechanizmusát.

Ismét egy hasznos nap részesei lehettünk Soltvadkerten!

K. L.

::Nyomtatható változat::