Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat az ünnepek alatt sem feledkezett meg szükséghelyzetbe került embertársairól. Budapesten a Béke tér mellett december 22-én és 23-án meleg étellel, teával, szaloncukorral fogadta a hajléktalanokat. A szeretetszolgálat munkájának hangulatáról – és egy ki-csivel többről – önkéntesünk számol be pár sorban.

December 22-e van. 9-re beszéltem meg a találkozót Krisztával, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat szociális irodájának vezetőjével – azért ilyen korai az időpont, mert még fel kell állítani egy óriási katonai sátrat a parkolóban. Mire odaérek, már régen áll, a legtöbben a sátor rögzítésénél segédkeznek, és már elkezdték a padokat, asztalokat is kipakolni. Zene szól, a magnó körül táncolnak néhányan. Az egész inkább egy mulatságra emlékeztet, mint egy karitatív ételosztásra. Én már csak az utómunkákban tudok segíteni, és ezt is kicsit ügyetlenül teszem: hirtelen zavaromban, mivel szinte senkit sem ismerek, és mindenkinek ég a keze alatt a munka, elbizonytalanodom, vajon hol is lehetne rám szükség. Előbb-utóbb azért csak meg találom a helyem én is.

A szociális munkáson és az önkéntesen kívül az iroda kliensei segítenek mindenben. Gyorsan haladunk, 10 óra körül már az első kávémon is túl vagyok, jut idő egy kis pihenésre. Ekkor már egész kis tömeg verődik össze a sátornál, pedig az osztás csak fél 12-re van meghirdetve. Szerencsére nincs nagyon hideg, egy kis mozgással elviselhető a 0 – +2 0C.

Figyelem az arcokat, mindenki teli van várakozással, percenként kérdezik, mikor érkezik meg az étel. Az autót várjuk, nem is késik sokat. A menü rizses hús uborkával, kenyérrel, forró teával és egy kis szaloncukor. A műanyag tányérokat, evőeszközöket, poharakat már kicsomagoltuk és előkészítettük. Egy gyors munkabeosztás, és már osztunk is, alig tudom követni az eseményeket. A sor kígyózik, egymás után jönnek az emberek, nem győzöm időben odaadni nekik a szaloncukrot, pedig nem is egyedül teszem, egy szociális munkással közösen. Nem könnyű a hidegben állni, bal kezemben egy kétkilós zacskó, jobb kezemmel folyamatosan osztok, kinek hová: a tányérjára, a zsebébe vagy a zacskójába. Délben negyedóra szünetet tartok, én is ebéde-lek, nagyon megéheztem. Nagyon jólesik az ebéd, holnap is lesz osztás, paprikás krumpli lesz a menü.

Az idő gyorsan telik. Miután 1 óra körül elfogy az étel, és az emberek sem jönnek már, lebontjuk a sátrat. Akik segítettek felépíteni, segítenek most is. Egy óra alatt végzünk mindennel, lassan szétszéledünk. Kriszta szól még: ugye nem felejtettem el elrakni az ajándékot, amit a segítőknek adnak. Nem feledkeztem meg róla: a piros boríték egy fehér szárnyú, kis aranyozott faangyal-kát rejtett. Szenteste fel is került a kará-csonyfára. Körmendy Dóra, a Szeretetszolgálat önkéntese

Körmendy Dóra

::Nyomtatható változat::