A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Magnószalagra rögzített visszaemlékezések

„Amikor a vályogot vertük…” – így kezdődött az a gyülekezettörténeti „mesedélután”, amit egy decemberi napon tartottak a soltvadkerti evangélikusok. Az alkalom témája az 1948-ban készült gyülekezeti ház építésének története volt. A Starkné Koltai Margit és ifj. Káposzta Lajos által kezdeményezett kutatómunka a családi emlékek között indult, a gyülekezeti levéltárban folytatódott, és az emlékek közös felidézésével tetőzött.

Gyűltek az adatok, az emlékek és ezzel együtt a korabeli fényképek. A háború utáni fiatal generáció lelkesedése ma is magával ragadó. Újra felcsillantak a szemek, előjöttek az anekdoták, a becenevek és a vidám pillanatok. A kutatómunka meghatározott mederben folyt: a tárgyi tévedéseket helyretette az épen maradt jegyzőkönyvi anyag, a tényszerű leírásokat színesítették az emlékezők történetei. Ki hinné, hogy a vályogverésnél 60-80 fiatal vette ki a részét? Hogy a borkereskedő direkt magasabb áron vásárolta fel az adományborokat, hogy ezzel is támogassa az építkezést? Hogy a kommunista hatalomátvétel dacára több száz család állt az egyház ügye mellé?

Az akkori példa bemutatása volt a cél, amikor a helytörténész páros úgy döntött: a gyülekezeti esten ismertetik az építkezés történetét. Ennek az aktualitása amúgy is megvolt, hiszen az épületet éppen 2002 decemberére újították fel. A többmilliós beruházás során modern nyílászárók, új padló, vakolás és elektromos hálózat került a gyülekezeti házba. Az est előadói az evangélikus egyház jelenlegi fiataljai lettek. Az 1948 tavaszán kezdődő és szinte napjainkig tartó munkálatok hangulatát, számadatait és történelmi hátterét kidomborítva 16-an szerepeltek a bemutatón. A Találkozás Házában tartott rendezvényre mintegy 80 gyülekezeti tag jött el. Sokan közülük 50 évet fiatalodtak az archív filmfelvételek és a régi képekről készült diák nézése közben, úgy sorolták bekiabálva a neveket és a hozzájuk fűződő anekdotákat. Káposzta Lajos lelkész a 70-es évek beruházásairól és renoválásairól beszélt: ez az időszak már az ő nevéhez fűződik, s bizony 30 esztendő telt el azóta is… A középgeneráció és a fiatalok számára is emlékezetes maradt az előadás, hiszen ritkán érezhető olyan erősen a történelem súlya, mint ahogy az ebben a két órában, a ma is élő szemtanúk jelenlétében átélhető volt. Mivel sokan nem tudtak eljönni az első alkalomra, közkívánatra megismétlik a műsort, de a fiatalok egy másik csoportjával. Mert ahogy anno sokan voltak, úgy ma is elkél a munkáskéz. A szervezők mindenesetre úgy tervezik, hogy a gyülekezettörténeti előadásokból sorozat születik Soltvadkerten.

K. L.

Regionális hozzárendelés: Soltvadkerti Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::