Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2003
- 3
- 25 esztendeje hunyt el Kiss Jenő, az újszövetségi teológia professzora
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
25 esztendeje hunyt el Kiss Jenő, az újszövetségi teológia professzora
A neves teológus 1889. július 1-jén született Szombathelyen.
Érettségijét az ottani premontrei gimnáziumban tette le 1908-ban. Felsőfokú tanulmányait a soproni evangélikus teológiai akadémián és a lipcsei egyetemen végezte. Külföldi tanulmányútja előtt, 1912-ben avatták lelkésszé Várpalotán. Rövid, Szombathelyen végzett hitoktatói-segédlelkészi szolgálatát követően meghívást kapott a soproni teológiára. 1913-tól előbb kisegítő ószövetséges oktató volt, majd 1915-től rendkívüli, 1919-től pedig rendes tanárként tevékenykedett. Tanári vizsgáját először ószövetségi teológiából tette le 1918-ban Budapesten. Érdekes, hogy a szívéhez sokkal közelebb álló tárgykörből, az újszövetségi teológiából csak 1922-ben tanárvizsgázott. Erős nemzeti érzelmei és szókimondása miatt a kommün idején felfüggesztették állásából, ekkor kétkezi munkával tartotta el családját. A soproni 1921-es népszavazás idején a belvárosi szavazókör elnökeként fontos szerepet játszott.
1925-ben doktorált újszövetségi teológiából Debrecenben. Diszszertációjában Pál apostol teológiájának eredetét vizsgálta. 1927-től a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Soproni Teológiai Karának professzorává nevezték ki, majd öt cikluson át az egyetem dékánja volt. Már szolgálati ideje alatt annyira megbecsülték munkásságát, hogy „Visszapillantás” címmel 1943-ban kiadták a soproni fakultáson tartott előadásainak gyűjteményét. Egykori hallgatói úgy emlékeznek rá, mint aki „jánosi szelídséggel” oszlatta el a vizsgák és kollokviumok izgalmát. Ugyanezzel a szelídséggel és türelemmel gondozta és ápolta beteg feleségét is.
Amikor a teológiai képzést állami parancsra Budapestre költöztették, alig 61 évesen, 1950-ben kényszernyugdíjazták. Rövid betegségét követően Sopronban hunyt el 25 éve, 1978. január 22-én.
Munkássága talán kevéssé ismert az utókor előtt. Legismertebb művei – „Az antihellenisz-tikus apológia” (1916), „Pál apostol theológiájának eredete”, a Római és a Galata levél magyarázata, illetve az Újszövetségi görög–magyar szótár – azonban ma is hasznos segédeszközei lehetnek mindazoknak, akik a teológia tudományával foglalkoznak.
Gabnai Sándor
::Nyomtatható változat::
|