A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

„Ragyogó lehet ma is, akin Krisztus szeretete és fénye átragyog” – írja Túrmezei Erzsébet a bibliai Fébéről írt költeményében. A néhány éve elhunyt evangélikus költőnő által megfogalmazott gondolat igazságát azok is megtapasztalhatták, akik a mohácsi gyülekezet Pálmaág Asszonykörének október 19-i összejövetelén részt vettek. Ezen az alkalmon Görögné Szántó Hajnalka papné, valamint Endreffy Mária és Magassy Vilma diakonissza látogatott el közéjük.

Az együttlét a szederkényi templomban tartott istentisztelettel kezdődött, majd délután az asszonykör szeretetvendégségével folytatódott. Ez utóbbin a diakonissza testvérek korukat megszégyenítő frissességgel, örömmel, átéléssel tettek tanúságot szeretett főnökasszonyukról, a mindannyiunknak ismerős, kedves költőnőről, Túrmezei Erzsébetről.

A jelenlévőknek Mária testvér mutatta be a gazdag életutat, benne a diakonisszák 1924-es reményteli indulását, majd a szétszóratás kegyetlenségét (1951), illetve az újrakezdés örömét (1989). Az elmondottak nyomán döbbenet és mégis hálaadás; nyomorúság és mégis reménység járta át a résztvevők szívét. A beszámolón kívül sok vers is elhangzott, melyeket Újvári Renáta és a vendégek tolmácsoltak feléjük. A záróáhítatot Vilma testvér tartotta Lk 12,32 alapján. Az énekszó, a mindenkinek kiosztott igés lap üzenete, az őszinte testvéri beszélgetés, az imádság, a gazdagon terített asztal ragyogóvá tette a testvéri közösség örömét megélő asszonyok arcát.

A szürke, borongós idő nem adott fényt, világosságot ezen a vasárnapon, de a belülről látók bölcsességéből, hitének ragyogásából minden jelenlévő részesedhetett.

Némethné Tóth Ildikó

Regionális hozzárendelés: Mohács–Magyarbóly–Siklósi Társult Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::