Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Szebik Imre elnök-püspök és Frenkl Róbert országos felügyelő átadja a díjat Jantos Istvánné igazgatónőnek

Évről évre igazi szellemi-lelki feltöltődést kínál a Magyarországi Evangélikus és Református Egyház közös rendezésű alkalma: a protestáns kulturális est. Idén október 26-án, vasárnap töltötték meg mintegy ezren a Budapest Kongresszusi Központ Pátria Termét.

Lutheránus „himnuszunk” közös eléneklése után dr. Bölcskei Gusztáv református püspök köszöntötte a megjelenteket, utalva közös hitünk összetartó gyökerére: arra, hogy hiszünk a felszabadító igazság erejében. „Az igazság szabaddá tesz titeket…” – idézte János evangéliumát a püspök, aki szólt protestáns örökségünkről is, amely nem más, mint ennek az igazságnak a keresése és megtalálása felett érzett öröm.

A 2003-as kulturális est főelőadója ezúttal az evangélikus Fasang Árpád, hazánk UNESCO-nagykövete volt, aki – a közeljövő aktualitásának, hazánk uniós csatlakozásának jegyében – „Protestantizmus és európai kultúra” címmel európai távlatokba állította gondolatait. Mint rámutatott: a téma annyira szerteágazó, olyan tág ölelésű, hogy azt kénytelen volt „Kultúránk próbatételei” alcímmel szűkíteni. Ünnepi előadását egy 1943-as Ordass Lajos-idézettel kezdte, amelyben az evangélikus püspök korának „hihetetlen szellemi zűrzavarára” figyelmeztet. Ez a döbbenetesen aktuális veszély ma már öt kontinens kultúráját fenyegeti – hangsúlyozta Fasang Árpád. A baj fő okát a nagykövet a politika és a kultúra tisztázatlan viszonyában jelölte meg. Egy régi hasonlat szerint a kultúra lobogó fáklya, amely világít, ám ha nem vigyázunk a lángjára, tüzet is gyújthat. A kérdés tehát az: kinek a kezében van a fáklya, és vajon cél-e vagy eszköz a kultúra? Fasang Árpád felelete világos és egyértelmű: a Krisztus által megváltott ember számára a kultúra nem lehet cél, annál inkább eszköz – a transzcendens irányultság kiteljesítéséhez. Ennek tudatában emeljük hát föl e „fáklyát”, hogy világítson, jól vigyázva, hogy ki ne üssék kezünkből. A tanúság, a hűség és a remény a kultúra válságából kivezető út. Fasang Árpád abban a reményben zárta előadását, hogy századunkban még szebben virágoznak majd a magyar protestáns kultúra kertjei.

Hogy milyen gazdag virágokban ez a „kert”, azt az est változatos művészeti programja is bizonyította. Énekelt a celldömölki evangélikus gyülekezet és a Kecskeméti Református Kollégium énekkara, illetve elhangzott – többek között – Luthernek a Zsoltárok könyvéhez írt előszavából is egy részlet. Az Albert Zsuzsa által szerkesztett (és rendezett) műsorban egyházaink középiskoláinak növendékei tolmácsolták Sylvester János, Berzsenyi Dániel, Heltai Gáspár, Kányádi Sándor egy-egy költeményét (evangélikus részről a fasori gimnázium diákjait hallhattuk). Az irodalmi-zenei blokk végén a baptista fúvósok adtak elő spirituálékat.

A protestantizmus mindig is nagy súlyt helyezett a színvonalas, keresztény szellemben történő oktatásra. Az est záróakkordjaként kiváló pedagógusok, elkötelezett, példamutató szakemberek részesültek kitüntetésben. A református egyház Imre Sándor oktatási díját dr. Nagy Mihály nyugalmazott debreceni gimnáziumigazgató vehette át Bölcskei Gusztáv püspöktől.

Evangélikus egyházunk díjazottja Jantos Istvánné, az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium igazgatónője lett (képünkön). A Péterfy Sándor oktatási díjat D. Szebik Imre elnök-püspök nyújtotta át, miután dr. Frenkl Róbert országos felügyelő ismertette az igazgatónő szakmai életútját.

A baptista egyház vezetői a 2001-ben alapított – a tudományos, történeti és missziói irányú nevelői munkát jutalmazó – Spurgeon-díjat Kovács Géza nyugalmazott teológiai tanárnak adták át.

Kőháti Dorottya

::Nyomtatható változat::