Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Idő kapujában

Szervátiusz Tibor szobrászművész 1956-nak szentelt, az Erdély Művészetéért Alapítvány által szervezett kiállítását Orbán Viktor nyitotta meg a Vármegye Galériában. Ennek az volt a természetes következménye, hogy a november 6-ai megnyitó túlnőtt a megszokott kereteken – vagyis az érdeklődő közönség az egész Vármegye utcát elfoglalta, s talán még azon is túl állt, várt, türelmesen, ki tudja, meddig…

Takács Bence szavalata és Sipos Mihály hegedűszólója után a volt miniszterelnök arról szólt, hogy a magyaroknak a szabadság fontosabb az életüknél – s ennek anynyi, de annyi vérrel adták bizonyságát. Ezekből az energiát árasztó szobrokból visszanyerhetjük szabad lelkünket, mely 47 éve bolyong, és nem talál vissza – mondta Orbán Viktor.

A kiállítást a művész felesége, Szervátiusz Klára rendezte. Eredeti terve az volt, hogy a tárlat tiszteletadás legyen a hősök emléke előtt, s örömmel állapította meg, hogy az életmű egy szeletéből kitelik egy ilyen tematikus kiállítás. De aztán rátalált egy korabeli versre, Rónai Egon Szabad Magyarország című költeményére, amely nagyobb távlatú mottót adott: szabad Magyarország, magyar szabadság – s egyetemessé tágítva: a szabadság.

Szervátiusz Tibor 1956 előtt tisztelgő szobrait nem az első napok eufóriája, hanem a hősies küzdelem, a harc, az áldozat pillanatai ihlették. „Ám a drámaiság az ő művészetében a görögök katartikus drámájával rokon, nem lehúzza, elkeseríti, hanem felemeli, megtisztítja, megerősíti a szemlélőt. Az áldozat, a hősök múltbeli halála életté válik, a vér piros virágjából jelenünk nyílik. Ha megértjük: szent a hazáért, a haza oltárán hozott áldozat. S ha megértjük, mi sem vonakodhatunk a magunk kisebb áldozatát megtenni” – írja Szervátiusz Klára.

A kiállításon szerepel a 2,5 m magas és 2,5 m széles, hegesztett vasból készült monumentális mű, a Börtön is. A rácsok mögötti maszkszerűvé torzult arcok arról beszélnek, mivé lesz szabadság, fény híján az ember. A 301-es parcella ihlette a barázdált felületű, feketére égetett, fából komponált, hármas keresztet formáló művet, amelynek középső részére a művész a 301-es számot véste. Mindez egy rusztikus kövön áll.

A kisebb kompozíciók kőből és bronzból készültek, és reménység szerint valamikor nagy méretben is megvalósulhatnak. A kiállítás egyik célja az, hogy a 2006-os kerek évfordulóra a helyi önkormányzatok és a civil szervezetek ötleteket kapjanak olyan maradandó emlékművek állításához, amelyek méltóak a forradalom eszmeiségéhez. Angyal István kivégzett forradalmár végrendeleté-ben azt írta, ne cifra emlékműveket állítsanak majd emlékükre, csak egy egyszerű követ. Ezt a kérést Szervátiusz Tibor tiszteletben tartotta. Itt a kiválasztott kövek előtt egyik esetben a bronz Siratóasszony, a másikban a megölt forradalmár alakja látható. Az álló alak, illetve a térdeplő asszony elsiratja minden halottunkat, hősünket.

A kiállításon felavatott 1956-os emlékmű a millenniumi emlékhelyen (helyben, az udvaron) áll majd. Akinek a megnyitón nem sikerült bejutnia, 2003. december 10-ig, keddtől péntekig 10–16 óráig még megteheti.

Kovács Mária

::Nyomtatható változat::