Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Az egyházi esztendõ végén két különleges leltárt talál egymás mellett a kedves olvasó, melyeket azzal a reménységgel közlünk, hogy õ is elkészíti saját számadását – legalább a szívében. A versben megfogalmazott igaz beszéd nyolc kérdése ihlette az egyes szám elsõ személyben megfogalmazott nyolcpontos „imavallomás” íróját e különös leltár összeállítására. Amint az Írás mondja: „Legyetek készen számot adni mindenkinek, aki számon kéri tõletek a bennetek élõ reménységet.” (1Pt 3,15)

Igaz beszéd hitem dolgában

1. Most vallani kell, végsõt vallani. – Volt-e hited egy szikra bárcsak? – Pár porszeme reámtapadt Hívõ lelkek virágporának.
2. – A virágporral mi lett, mondd meg?! – Áldozatul esett esõnek. Sokszor éreztem idegennek, De néha áldott ismerõsnek.
3. – Istent, mondd, érezted-e mint Atyát? – Soha. Ködös volt, ködös valami. Legtöbbször a Szépségben láttam. Nem tudok róla többet vallani.
4. – Jézusoddal hogy mint volt dolgod? – Mutatott néha tiszta útat. De kinek õ csak itt reménye: Minden embernél nyomorultabb.
5. – S a Szentlélek szállott-e rád Valaha is szelíd galambként? – Ó ez igaz. Hogy írtam volna Nem önmagamtól annyi költeményt?
6. – A bûnnel, a bûnnel hogy állasz? – Bántam sokszor – most már nem bánom. Kényszerítõn szükségszerû, S magaménak azt sem találom.
7. – De te hirdetted a Kegyelmet! – Most azt mondanám: szent véletlen. Akkor is megduzzadt bennem a szó, Jaj, ha bárkit félrevezettem.
8. – Hiszel-e a Feltámadásban? – Hagyjátok ezt a bús-édes mesét. Dante vándorolt három túlvilágban. Nekem az ösvény síromig elég.
9. Reményik Sándor

Én Uram és én Istenem!

Köszönöm, hogy ebben a versben és szent igédben te kérdeztél meg engem hitem dolgában. Te megígérted nekem, hogy eljöveteledkor veled leszek örökké. Hallgasd meg igaz beszédemet; boldog vagyok, hogy itt és most megvallhatom hitemet. Te tudod egyedül, Uram, hogy mi van az én szívemben, ezért hiszem és vallom elõtted:

1. ) Szikrányi hit lakik bennem, és ez is a te kegyelmi ajándékod, Istenem, mert saját eszemmel és erõmmel nem tudnék benned hinni, de Szentlelkeddel munkálkodsz megtérésemen. 2.) Te elõbb szerettél engem, Uram, és ezért én sohasem éreztelek téged idegennek. Igédben a mai napig szólsz hozzám. Köszönöm, köszönöm, köszönöm… 3.) Szent Fiad igaz voltáért engem is megigazítottál, ezért mondhatom: Abbá, Atyám! S így gyermeked lehetek. 4.) „Amint voltam, sok bûn alatt”, úgy mehettem Jézushoz. Szent Fiad érdemét elfogadhattam, mert õ értem is meghalt a kereszten, és elhordozta bûneim büntetését. 5.) Atya és Fiú Lelke, köszönöm, hogy szent igéddel újjászültél, és országod örökösévé tettél! Te vagy az én pártfogóm és vigasztalóm, ezért nem félek! (Ézs 41,10) 6.) Köszönöm, Uram, hogy a naponkénti megtérés által minden bûnömet megvallhatom neked, s te hû és igaz vagy, megbocsátod bûneimet, és megtisztítasz minden gonoszságtól. 7.) Megvallom, hogy minden kegyelem az életemben, s errõl tehetek bizonyságot szóban, írásban és tetteimmel. Uram, te vagy az én szószólóm az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus, aki esedezik értem. 8.) Boldogan válaszolhatom, Uram, utolsó kérdésedre: Hiszek a feltámadásban és az örök életben! Tudom, hogy eljössz értem, s Jóbbal együtt hittel vallom: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bõröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg õt, tulajdon szemeim látják meg, nem más.” (Jób 19,25–27) Azután örökké, mindenkor veled leszek, Uram, és vég nélkül zenghetem szent neved dicséretét: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé.” (Jel 7,10) Ámen.
2. Garai András

::Nyomtatható változat::