Evangélikusok

Maradj életben (I.)

Hozzászólás a cikkhez

Meglepő bejelentést kell tennem itt, a Deák téri evangélikus templomban: katolikus vagyok! Csak éppen nem római vagy görög, hanem – ha úgy tetszik – wittenbergi katolikus. Amikor ugyanis a Hiszekegyben azt mondjuk, hogy „hiszem az egyetemes anyaszentegyházat”, akkor itt az „egyetemes” a „katolikus” szó fordításaként áll, vagyis a mindenre kiterjedő, mindent átfogó egyház értelmében használatos. A katolikus kifejezést térben és időben egyaránt érthetjük. Az egyház a föld szinte minden pontján jelen van, illetve létezett a múltban, és létezni fog a jövőben is. Nagyon szépen érzékelteti ezt úrvacsorai liturgiánknak az a része, amelyben „az üdvözültek mennyei seregéről” és „a földön élő anyaszentegyházról” beszélünk. Erről szól az Evangélikus énekeskönyv 454. – „Hány hívő érte el az égi célt…” kezdetű – éneke is: „Ó, áldott egység! / Boldog szent sereg! / Még mi itt küzdünk, / ők ott fénylenek. / Mind egyek mégis / benned és veled…” Persze arra is érdemes odafigyelni, hogy nem azt mondjuk, hogy hiszünk az egyházban, hanem azt, hogy hisszük annak tényét.

A magyar nyelvben – ellentétben például az angollal és a némettel – két külön szó használatos a templomra, illetve az egyházra. Ez azt jelenti, hogy az egyházról korántsem csak a templom falain belül beszélhetünk. Egy ilyen missziói napon éppen azt a küldetésünket tudatosíthatjuk, hogy szolgálatunk lényege akkor kezdődik, amikor kilépünk a templom kapuján.

Egyház szavunkban etimológiailag nem az „egy” számnév áll, hanem az üdvösség, régies nevén idvesség. Az egyházat régen ugyanis idháznak nevezték (mint ahogyan az ünnepet idnapnak), amely Jézus csodálatos ígéretét, ugyanakkor a keresztény ember küldetését hordozza magában. Jézus szava nemcsak Zákeus házában hangzott el egykor, hanem sokak otthonában visszhangozhat: „Ma lett üdvössége ennek a háznak!” A mi felelősségünk is, hogy sokakhoz eljusson ez az áldott örömhír.

Az egyház a biblikus szóhasználat szerint: test. Nem intézmény. Organizmus – és nem organizáció. Mi magunk sokszor csak a hivatal jelleget látjuk vagy testesítjük meg. Az egyház azonban jóval több bizonyos hivataloknál, struktúránál és szolgálati rendnél. Olyan élő organizmus, amelyben minden szervnek megvan a maga szerepe, jelentősége. Ahol az egyik betegsége a másiknak is fáj, az egyik ereje a másikat is gyógyítja.

Az elején arról szóltam, hogy a katolikus egyházról az Apostoli hitvallásban teszünk bizonyságot. Most arra utalok, hogy egészen pontosan a harmadik hitágazatban, vagyis a Szentlélekről szólva beszélünk egyházról. Ama első pünkösdkor a Lélek kiáradásához kapcsolódott az egyház létrejötte, ezért ünnepeljük pünkösdkor az egyház születésnapját. A Szentlélek és az egyház szorosan összetartozik. Ahogy a régiek mondták: „Spiritus Sanctus conservat et renovat ecclesiam.” (A Szentlélek őrzi, tartja, konzerválja az egyházat, illetve a Szentlélek újítja azt meg.) A mai konzerválás, értékőrzés és minden mai megújulási kísérlet csak a Szentlélek mérlegén megállva lehet hiteles.

*Sorozatunkban a Deák téri templomban október 11-én tartott országos evangélizációs nap szekcióbeszélgetéseit bevezető előadások szerkesztett változatát közöljük.

Fabiny Tamás

::Nyomtatható változat::