Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Habár a szervezők provokatívnak szánták az előadás és a fórum címét („Amit tudni akarsz a hitről, de sosem merted megkérdezni”), február 22-én, szombaton a gyarmatiak mégsem hagyták magukat provokálni. Egyszerre okozott tehát némiképp csalódást, ugyanakkor persze örömet is, hogy Takácsné Kovácsházi Zelma előadásán, és az azt követő fórumon szinte kizárólag a gyülekezet tagjai képviseltették magukat – ők azonban csaknem félszázan.

Úgy tűnik, kívülállók még nem szívesen merészkednek az egyház közelébe. Kérdéseiket továbbra sem elég bátrak feltenni. Vagy nincsenek is kérdéseik… Vagy tudni vélik a választ… Vagy nem érdekli őket… Ha már a hitetlenek távol maradtak, legalább testvéreinkre számíthattunk, habár például a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (az ökumenikus együttműködés jegyében?) az utolsó héten „rászervezett” az evangélikus egyházközség programjára. Némi vigasz, hogy legalább a városi tévé stábja – egy interjú, és az előadás első felének erejéig – azért ellátogatott a helyszínre. A megyei napilap tudósítója viszont végig ottmaradt és jegyzetelt.

Ha „deklaráltan ateisták” és teljesen szekuláris háttérből érkezők nem is voltak jelen a délután négy órára hirdetett vallási fórumon, a provokatív fölvetések azért mégsem maradtak el. A hívek kitettek magukért. Minden előzetes egyeztetés nélkül záporoztak az oly sokszor megfogalmazott kérdések: „Hogyan lesz a halottak feltámadása?” „Melyik az igaz: evolúciós elmélet, vagy a bibliai teremtéstörténet?” „Milyen Isten az, akit egy ártatlan ember szenvedése és halála kell, hogy kiengeszteljen?” „Miért van annyi szenvedés a földön? Hogyan egyeztethető ez össze Isten mindenhatóságával és jóságával?” „Aki hisz, és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik – mondja Jézus. Ezek szerint azok, akik nem a keresztény kultúrkörben nevelkednek, eleve esélytelenek?” „Van-e jogunk megítélni egymás hitét, számon kérni egymás megtérését?”

Sokan talán arra voltak kíváncsiak, hogy a messziről jött előadó is ugyanazt mondja-e majd, mint saját lelkészeik? Vagy nem voltak elégedettek az eddigi válaszokkal? Talán eddig még meg sem fogalmazták maguk számára egyik-másik kérdést? Úgy tűnt tehát, hogy a bevezető előadás megtette hatását, és felszabadított az egészségtelen gátlások alól. Zelma néni személyes hangvételű bizonyságtétele a hitről, az Istenhez tartozásról, az értelmet, az érzelemvilágot és az akaratot egyaránt igénybe vevő, teljes valónkat átformáló tudatos meggyőződésről, mindenkiben megmozgatott valamit.

A budapesti lelkésznő másnap a balassagyarmati és az ipolyszögi templomban is hirdette az igét, amely mindkét helyen sokakat vonzott.

A vasárnap délután aztán családi farsangi mulatsággal folytatódott. Nagy volt a készülődés. Az elmaradhatatlan fánkból jócskán jutott mindenkinek, a gyerekek még fánkevő versenyben is összemérhették „erejüket”. A jelmezes bemutatón pedig zavarba ejtően színvonalas produkciókat és ötletes öltözékeket láthattunk. Az énektanulás és a sok játék közepette megtartott tombolasorsoláson – az önkéntes felajánlásokból származó ajándéktárgyak mellett – gazdára találtak a többletként rendelt Útmutatók és evangélikus naptárak is. Az esti Promise-koncert sikerét borítékolni lehetett.

Nem csak az értékes szellemi-lelki útravalóval gazdagodott gyülekezetnek, de az egymással meghitt asztalközösségbe került lelkészeknek és teológusoknak is nagy élményt jelentett az együtt töltött hétvége – farsang és böjt határán.

B. I.

Regionális hozzárendelés: Balassagyarmati Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::