e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Kiállítás-megnyitóra gyűltünk össze február 21-én délután az Andrássy út 60-ban, a nyilasok, majd az ávósok egykori rettegett székházában. A diktatúrák áldozatainak emlékezőhelyén most Márton Áronról, Erdély példaadóan gerinces életű püspökéről rendeztek, a szűkös körülmények között is szép tárlatot. A ünnepséget Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke nyitotta meg, de az ökumenikus gondolkodású katolikus főpap életét – Gyulafehérvár éppen Rómában tartózkodó érseke helyett – méltatta Potyó Ferenc érseki helynök is.

A kiállító teremben néhány templomi padot helyeztek el, a tárlóban Márton Áron főpapi ruhái és imakönyve látható. A Néprajzi Múzeum eredeti képeket adott kölcsön a csíksomlyói búcsúról. A falon a püspök szép beszédeinek részletei olvashatók, köztük azok a levelek is, amelyeket Sztójay Döméhez és a magyarországi főpapokhoz írt az üldözöttek védelmében.

Márton Áron Csíkszentdomokoson, vallásos katolikus földmíves szülők harmadik gyermekeként jött a világra 1896. szeptember 29-én. Szüleihez mindig nagyon ragaszkodott, a mezőgazdasági munkában sokat segített nekik. Még kispapként, a nyári szünidőben is. Reverendában kaszával a vállán járt a faluban ilyenkor. Ezt a falut támadták meg elsőként 1916-ban a betörő román hadak.

A tehetséges gyermek iskoláit szülőfalujában, 1907-től a csíksomlyói gimnáziumban, 1911 és 1917 között Csíkszeredán és Gyulafehérvárott végezte. Érettségi után katonaként a fronton szolgált, ahol négyszer megsebesült és hadnagyi rangot ért el.

A trianoni döntés után, igen nehéz történelmi helyzetben, 1924-ben szentelték pappá. Így jellemezték: „Világos fő, tartalmas lélek, gerinces jellem.” A lelkipásztori munkán sokirányú tevékenysége kívül kiterjedt a tanítás, a kulturális egyesületek, folyóiratok szervezésére is.

1. karácsonyán XI. Pius pápa Erdély püspökévé szentelte. Püspökként az Erdélyben élő népek és vallások szeretetteljes együttélésén munkálkodott. Már fogadalma letételekor erről beszélt.

1940-ben, a második bécsi döntés folytán Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, így Márton Áron egyházmegyéje kettészakadt. Hívták az anyaországi részbe, de ő megmaradt Gyulafehérvárott, a nehéz, idegen sorsban szenvedő hívei mellett.

1. május 18-án papszentelésre utazott Kolozsvárra. A német megszállás alatt álló Magyarországon ekkor már megkezdődött a zsidók megkülönböztető jellel, sárga csillaggal történő megbélyegzése. Ezeket a magyar állampolgárokat gyűjtőtáborokba hurcolták, majd munka, illetőleg megsemmisítő táborokba szállították. Márton Áron az egyházi ünnepségre egybegyűlt tömeg előtt a kolozsvári Szent Mihály templomban felemelte szavát a faji megkülönböztetés, az emberek üldözése ellen. Kérte híveit, hogy mentsék az üldözötteket, és levélben szólította fel a magyar kormányt, hogy szüntessék be a deportálásokat.

Az erdélyi magyarság ügyét is következetesen szolgálta. Hirdette, hogy nem szabad elhagyni Erdély földjét, hiszen a magyarok otthon vannak Erdélyben – „még akkor is, ha ez másoknak nem tetszik.”

A második világháború után a kommunista román kormány intézkedéseivel szemben is kemény ellenállást tanúsított. A hivatalosnak elismert görög keleti vallásba erőszakkal beolvasztották a görög katolikusokat. Elvették templomaikat, megakadályozták működésüket. Ennek politikai okai voltak, a görögkeleti vallás követői ugyanis függetlenek voltak Rómától, a görög katolikusok azonban nem. A görög katolikus egyháznak sok román tagja is volt, tehát a román kormány nemzeti elfogultsága győzött még saját honfitársaik szabadságjogai ellenében is. Márton Áron elítélte ezt az intézkedést, és egyházában utasításba adta, hogy fogadják be az otthontalanná vált görög katolikusokat a templomokba, a gyülekezetekbe. (Függetlensége érdekében lemondott a papságnak juttatott államsegélyekről is.)

1. június 21-én a hatóság Márton Áront Bukarestbe rendelte, hogy a katolikus egyház jogállásáról tárgyaljon vele. Tőrbe csalták, letartóztatták, hadbíróság elé állították. Hazaárulással és államellenes összeesküvéssel vádolták, majd életfogytiglan börtönre ítélték. Megjárta Románia legszörnyűbb börtöneit, de nem tört meg. Visszautasította az összeesküvés hazug vádját, ismételten hangoztatta, hogy ő igazságos határ-megállapodást indítványozott, amely lehetővé tette volna, hogy több mint egy millió Romániában élő magyar visszatérhessen nyelvközösségébe. Ebbéli álláspontját viszont nyíltan, a kilátásba helyezett retorziók tudatában is vállalta.

Bizonyos engedményekért a kommunista hatalom késznek mutatkozott szabadon engedni, de Márton Áron nem alkudott meg. 1955-ben ennek ellenére kiengedték, és ismét átvehette egyházmegyéje vezetését. Azt várták, hogy majd bosszút áll azokon a papokon, akik behódoltak a hatalomnak. Bölcs megfontolással nem ezt tette. Visszafogadta őket az egyházba, békességre törekedett és ezt el is érte.

Röviddel szabadulása után püspöki palotájában házi őrizetbe helyezték. Lehallgató készülékeket tettek a palota minden zugába. Miután ő nem mehetett ki az épületből, ettől kezdve a papjelöltek jártak hozzá. Hívei ragaszkodtak püspökükhöz, felkeresték vasárnapról vasárnapra, hogy lássák őt, és hallják beszédeit. Bíztatta, bátorította a hozzá fordulókat. A hatóságoknak egyre inkább a terhére volt. Kutyáit megmérgezték; egy alkalommal, golyóval akartak végezni vele, de a lövés célt tévesztett. Fogvatartását nem kürtölte világgá...

Az 1967-es esztendőben házi fogságát megszűntették. 1968-ban meghívták a román pártfőtitkár, Nicoleau Ceausescu egyik rendezvényére, ahol kötelező jelleggel mindenki tapsolt a szónoknak, kivéve Márton Áront. Ekkor a nagyhatalmú és joggal rettegett diktátor állítólag imígyen szólt Erdély püspökéhez: „Mind a ketten az Olt mellől jöttünk”. Gerinces viselkedése meghátrálásra késztette az elvetemült, öntelt hatalmasságokat.

Márton Áron ezután többször meglátogatta a pápát, és így összegezte élettapasztalatát: „A jó pásztor feladata az, hogy szavát felemelje, amikor az igazságot, vagy az emberi személyiség méltóságát és alapvető jogait támadás éri.”

Hivatalát súlyos betegen is ellátta. 1980. szeptember 29-én halt meg. Híveinek meghagyta, hogy temetésekor fenyőágat helyezzenek a sírjára.

A Terror Háza Múzeum termében érdekes videófilm mutatja be a szépséges erdélyi falvacskát, ahol Márton Áron született, valamint Csíksomlyót és a többi gyönyörű székely vidéket. Eredeti felvételek láthatók Márton Áron püspökről és kortársairól, az örömteli erdélyi magyar bevonulásról, a Szent Mihály templomról, majd az üldözöttekről, a megbélyegzettekről…

Márton Áron gerinces magatartása példája lehet – felekezeti különbség nélkül – minden hívőnek, minden embernek.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::