Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A Líceum néhány felsős diákja arévfülöpi csendeshétvégén

"Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!" – a 113. zsoltárból vett idézet volt a mottója annak a révfülöpi csendeshétvégének, amelyet 2003. február 21–23. között a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium szervezett felsős diákjai számára.

Életünket sohasem szemlélhetjük önmagában, csak Istenhez és embertársainkhoz való viszonyulásként. A Biblia szerint élni annyit jelent, mint kapcsolatban lenni, a halál pedig kap-csolatnélküliség. Harmonikussá, boldoggá akkor válik emberi életünk, ha egészséges kapcsolatunk van önmagunkkal, embertársainkkal, Istennel. Ahhoz, hogy megtaláljuk helyünket és szerepünket közösségi viszonyulásainkban, ismerni és elfogadni kell önmagunkat, szeretni kell Isten tervét bennünk.

A 90-es években sokfelől lehetett hallani, hogy közösségeink válságban vannak, és ez kihat az egyén és a társadalom életére egyaránt. Különböző programokat dolgoztak ki, amelyekkel támogatták a családok, kisközösségek életét. Egyházunk életére is nagy hatással van, ha megvizsgáljuk Istennel való kapcsolatunkat, számolunk jelenlétével, valamint átadjuk fiataljaink számára az Istennel való kapcsolat megélésének lehetőségeit. Beszélgettünk arról, hogy a keresztyén ember hogyan él családi, társkapcsolati, baráti, munkahelyi, gyülekezeti közösségekben, milyen problémák és nehézségek léphetnek fel e kapcsolatokban, és mik a lehetőségeink ezek orvoslásában.

A csoportbeszélgetésekben három közösségi terület különösen is előtérbe került. A családi közösség, ahol gyermek-szülő kapcsolatról, feladatainkról, szerepeinkről, generációk különbségéről, idősek tiszteletéről volt szó. Tudatosodott diákjainkban, hogy milyen erőt és biztonságot adó, motiváló és boldogságot jelentő közeg a család, amelynek békéjéért és harmóniájáért nekik is tenniük kell. Ugyanakkor e közösség zavarai nagymértékben befolyásolják életüket. Bátorítottuk őket, hogy a megfelelő helyeken beszéljenek problémáikról, keressék a megoldást, olyan felnőttek segítségét is vegyék igénybe, akikben megbíznak. Diákjaink abban a korban vannak (15–18 évesek), amikor a baráti közösségek, valamint a társkapcsolatok egyre többet jelentenek életükben, így ez a közösségi terület is külön körben került elő.

A harmadik ilyen „beszélgetőkör” az Istennel való kapcsolatról és a gyülekezeti közösségről szólt. A Biblia csak azt az életet tekinti életnek, amely kapcsolatban van Istennel. Vajon, a mai fiatalok mennyire vannak kapcsolatban Istennel? Vajon a mai gyülekezeti közösségek komolyan veszik-e a fiatalok kérdéseit? Valóban egy vonzó keresztyén közösséget mutatnak feléjük, avagy egyházpolitikai és jogi kérdésekkel vannak csupán elfoglalva? A beszélgetések azt mutatták, hogy a fiatalok vágynak egy vonzó, fiatalokból is álló gyülekezeti közösségre. Van érdeklődésük, de vannak elvárásaik is.

Az előadáson, csoportbeszélgetéseken kívül hitmélyítők, közösségépítők voltak a reggeli és esti áhítatok, közös éneklések, éjszakai és napközbeni túrák, a témához kapcsolódó filmvetítés és annak megbeszélése, a közösségi játékok, hógolyózások.

A hétvégét úrvacsorai istentisztelettel zártuk. Természetesen volt lehetőség a jelenlévő teológushallgatókkal, tanárokkal, lelkésszel való személyes beszélgetésekre is. Az 54 licista diák kísérőjeként e sorok írója mellett Budaker Dóra és Babics Csaba líceumi tanárok, Vincze Katalin tanárnő, Hasza Mónika, Mézes Zsolt, Óvári Péter, Szabó András, Tóth Károly és Tóth Szilvia teológushallgatók voltak jelen a csendeshétvégén.

A Líceum spirituális életében már hagyományai vannak a révfülöpi csendeshétvégéknek. A diákok visszajelzései nagyon pozitívak, sokan jönnek, és bevallottan alakítják ezek az alkal-mak szemléletüket, életfelfogásukat, Istenhez és emberekhez, egyházunkhoz való kapcsolatukat. Számunkra külön öröm, hogy a kísérő teológushallgatók többsége egykori licista öregdiákunk, akiket egykor talán épp ilyen alkalmak erősítettek meg hivatásuk és hívásuk felismerésében. A teológusok tapasztalatot szerezhetnek áhítatok megtartása során az adott korosztállyal való kapcsolatteremtésben, a lelkipásztori beszélgetésekben, egy-egy ilyen hétvége megszervezésében és lebo-nyolításában. Azonban nem csak a Líceum és a teológus hallgatók számára hasznosak az ilyen együttlétek. Egész egyházunk szempontjából fontos, hogy minél több egyházi iskola ismerje fel a hitmélyítő-közösségépítő programokban azt a lehetőséget, amely az evangélium üzenetének átadására adatott.

Solymár Mónika líceumi lelkész

Regionális hozzárendelés: Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium

::Nyomtatható változat::