A vasárnap igéje

Hozzászólás a cikkhez

Húsvétot - mint nagy ünnepeinket - két napig ünnepeljük. A középkorban, az ószövetségi pészah (páska) hagyományát követve, egy egész héten át emlékeztek meg róla, munkaszünettel és naponkénti istentisztelettel. Talán azért, mert Krisztus feltámadását és a feltámadás tényét nem lehet rövid úton elintézni.

Másodnapi igénk Krisztus feltámadásával állítja párhuzamba egy halandó elődünk, Lázár feltámasztásának történetét. Ám nem jutunk el a győzelmes befejezésig, mert a kijelölt igeszakasz megáll a mélyponton. Csüggedtebb mondatot ember aligha mondhat, mint amellyel előbb Márta, majd Mária fogadja az érkező Jézust: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." Igaz, Márta még vár valamit Jézustól, mert így folytatja: "De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked." Amikor azonban Jézus Lázár föltámadását ígéri, kiderül, hogy Márta csak a végső napon való feltámadást tartja lehetségesnek.

A négy napja halott ember föltámadása minden racionális tapasztalatnak ellene mond. Erről prédikálni nem ígérkezik sikeres vállalkozásnak. A sokszorosan megerősített haláltudattal szemben kétnapos húsvétjaink szánalmasan kevésnek bizonyulnak. Senkit sem győz meg a kétezer éve lejegyzett történet alapján - a mégoly lelkesen is - elmondott húsvéti prédikáció. Ne áltassuk magunkat: ezen az úton soha senkit nem fogunk eljuttatni a feltámadás bizonyosságára. Miért? Mert a feltámadás nem egy régi történet, nem egy nehezen védhető dogma, nem is a vallásos emberek vágyának kivetítése. A feltámadás egészen más! Jézus nemes egyszerűséggel ennyit mond róla: "Én vagyok a feltámadás."

A feltámadás és az élet maga Jézus, aki élő személy, akivel ma is lehet találkozni, akit ma is meg lehet kérdezni, aki ma is válaszol kimondott és kimondatlan kérdéseinkre. Filozofikus megközelítés helyett ebbe az irányba kell elindulnunk. Jézus akkor a velünk folytatott párbeszéd végén is fel fogja tenni a kérdést: "Hiszed-e ezt?" Mi is a feltámadás részesei leszünk, ha megfogalmazódik ajkunkon a válasz: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba."

Mindezek után mégis becsületesen el kell mondanunk: egyikünk sem vállalkozhat arra, hogy a feltámadás védőügyvédje legyen. Olyan világban élünk, ahol az emberek vagy egyáltalán nem hisznek a feltámadásban, vagy ellenkezőleg: a sokszoros feltámadás (a lélekvándorlás) hívei. A feltámadás ügyét nem lehet megvédeni. A feltámadott Krisztusnak nem védőügyvédekre van szüksége, hanem tanúkra. A tanúk pedig nagyon sokan vannak. Mi is tanúvá lehetünk. Közöttünk élnek azok a Lázárok, akik új életre támadtak fel: tékozló fiak és lányok, akikről boldogan vallja az atya: "Ez az én fiam meghalt és feltámadott." (Lk 15,24) A Feltámadott tanúja az az egykori alkoholista férfi, aki egy iszákosmentő konferencián "támadt fel" szó szerint bűzlő, oszlásnak indult állapotából. A Feltámadott tanúja a kereszten megtérő lator, aki tudja, hogy túl a halálon van egy ország, melynek királya a szomszédos kereszten hamarosan kileheli lelkét, de mégis ő a győztes. Míg a gladiátorok "Ave Caesar, morituri te salutant" ("Üdvöz légy, Cézár, köszöntenek a halálba menők!") köszöntéssel indultak a valóban borzalmas halálba, addig a keresztény mártírok köszöntése így hangzott: "Ave crux, spes unica" ("Üdvöz légy, kereszt, egyetlen reménység!"). Ők is vallották, amit Jób így hagyott az utókorra: "Tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött." (Jób 19,25)

E sorok olvasói között bizonyára sokan vannak olyanok, akik közeli hozzátartozójukat gyászolják e napokban. Talán hisznek a csodákban is, de a halálban már nincsenek csodák - gondolják. "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem" - zokogják Máriával, és nem veszik észre, hogy itt van ő, aki maga a feltámadás és az élet. A reménytelenül gyászoló Mártáknak, a hitben csüggedő Máriáknak és a bomlott életű Lázároknak szól a friss húsvéti üzenet Krisztus egyik áldott tanújának, Scholz Lászlónak az énekéből:

"Támadj fel új életre már, Krisztus meglankadt népe! / Húsvéti szép hajnalsugár csillan, siess elébe! / Meghátrált régen a halál, s a Győző életet kínál / győzelméből ma néked. / Feltámadt Krisztus, mennybe ment, még sincsen messze tőled. / Ő kormányoz múltat, jelent, s kezében az ítélet. / Úgy ébredj minden reggelen, hogy életed húsvét legyen / Támadj fel, drága népe!" (EÉ 225,1.,4.)

Győri Gábor

Imádkozzunk!

Jézusom, sokszor gondolok arra: mi lenne, ha itt lennél? Ha valósággá válna mindaz, amit az evangéliumok leírnak, minden más lenne, könnyebb volna hinni benned. Köszönöm, hogy igéddel élesztgeted csüggedt hitemet. Köszönöm, hogy te valóban jelen vagy az én életemben is, benned hinni nem öncsalás vagy hamis illúzió. Köszönöm, hogy imádkozhatom azokért, akik még nem ismerték fel benned az életük Urát, és remélhetem, hogy imádságom meghallgatásra talál. Ámen.

::Nyomtatható változat::