A vasárnap igéje

Hozzászólás a cikkhez

Nagyszombat a gyász napja. Jézus meghalt, eltemették.

Temetés után csend van az otthonainkban. Eluralkodik rajtunk a veszteség érzése. Halkabban beszélünk, visszafogottak szavaink, bénultság telepszik ránk. Gyászolunk. Akit szerettünk, a sírban fekszik, ahonnan még senki nem jött vissza. Hitünk is bénult. Hiszen ha csak egy kicsiny jelet látnánk, ha volna valami kézzelfogható, amibe kapaszkodhatnánk, hogy elhiggyük: a halállal nincs mindennek vége! Hogy van tovább. Van élet a halál után is. Van feltámadás.

Jézus sokat beszélt a feltámadásról. Többször jelezte, hogy meg fog halni, de újra élni fog. Környezete azonban vagy nem hitte el szavait, vagy ha mégis, most, a temetés után már végképp nem hiszi. Hiszen minden úgy történik, ahogyan ilyenkor lenni szokott, ahogyan eddig tapasztalták! Megfeszítették, meghalt, eltemették. Hogyan is léphetne túl ezeken az emberi gondolat? Hogyan is merné folytatni a hitvallás szavaival: "harmadnapon feltámadt halottaiból"? Ehhez a lépéshez hit kell. Az emberben születő hithez pedig jel kell. Bizonyíték, hogy így lesz. Mi mindig azt mondjuk: azt hiszem, amit látok. A mi hitünk mindig bizonyítékokat követel - ez a magatartás mélyen bennünk gyökerezik. A farizeusok és írástudók végig ezzel a magatartással viszonyultak Jézushoz. Szenvedélyesen követelték: Ha tényleg az vagy, akinek mondod magad, bizonyítsd be! Ha Isten Fia vagy, mutass valami kézzelfogható jelet, hogy higgyünk neked!

Jézus nem engedi kényszeríteni magát. Csak egy jelet ad, a Jónás jelét. Utal az Ószövetségre, Jónás történetére: ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a cet gyomrában, de Isten végül mégis életre hívta elő onnan, úgy történik majd ővele, az Emberfiával is. Három nap és három éjjel lesz a sírban, a halálban, de harmadnapra Isten feltámasztja. Az írástudóknak kell a legjobban tudniuk, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Van tehát jel. A kérdés csak az, hogy hisznek-e az Írásoknak?

Jézus hitről és hitetlenségről beszél. Azt a hitetlenséget veti az ember szemére, amely a jelek dacára sem hisz. Hemingway az egyik művében drámaian mutatja be ezt az emberi tulajdonságot: "Miközben a bombák darabokra szaggatták a lövészárkot, ő összehúzta magát, szorosan a földhöz lapult, és imádkozott: Jézus, csak most segíts! Csak innen jussak ki! Kérlek, Krisztusom, Krisztusom! Ha megmentesz a haláltól, hinni fogok benned. Mindenkinek elmondom majd, hogy te mentettél meg. A gránáttűz távolodni kezdett. Reggel felkelt a nap, világos és forró lett. Este, amikor bement a faluba, a lánynak, aki elkísérte a villába, semmit nem beszélt Jézusról, és senki másnak nem beszélt erről az éjszakáról soha semmit. Amikor kérdezték, csak annyit mondott: Szerencsém volt. Már maga sem volt biztos abban, hogy Jézus mentette-e meg."

Mutass bizonyítékot! Mutass jelet! Jézus elutasítja ezt a kérést, és azt mondja: Minek? Ha hinni akarsz, elég a szavam, nem kell jel. Ha meg nem akarsz hinni a szavamnak, hiába minden jel. A hit nem bizonyítékokból, hanem bizalomból születik. Ez a bizalom volt meg Ninive lakóiban, amikor nem követeltek jelet Jónástól arról, hogy valóban Isten ítélete fenyegeti-e őket. Ez a bizalom volt meg Sába királynőjében is, aki nem követelt igazolást arról, hogy Salamon valóban Isten bölcsessége által lett-e naggyá. Az ő hitük ítéli meg Jézus kortársainak hitetlenségét - és a mi hitetlenségünket is.

Nagyszombat van, Jézus a sírban nyugszik. Sok, magát kereszténynek tartó ember számára megállt az idő nagyszombaton. Talán megindulna újra, ha jelet, bizonyítékot kapnának arra, hogy Jézus feltámadt, visszajött onnan, ahonnan még senki nem jött vissza. De nincs más jel ma sem, csak Jónás próféta jele. Az Írás jele.

Az evangélium szava megtöri a nagyszombati csendet: "Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, feltámadt." (Lk 24,5)

Balicza Iván

Imádkozzunk!

Urunk, Jézusunk! Hitetlen hitünkkel, kétkedéseinkkel várjuk a húsvétot. Szeretnénk valami biztosba, valami láthatóba fogódzni, és közben nem vesszük észre felénk nyújtott átszögezett kezedet. Megvalljuk neked, hogy gyenge a hitünk. Ezért rád szorulunk, Szentlelked hitet újító, megerősítő kegyelmére, hogy kereszthalálod mögött higgyük feltámadásodat, és gyászunk, saját halálunk mögött várjuk az örök életet. Ámen.

::Nyomtatható változat::