Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

"A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia. Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek (...), de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken." (Lk 24,1-12)

Nem te vagy az első és egyetlen, aki kételkedsz a húsvéti feltámadásban. De ha ezt a kételyedet őszintén megfogalmazod, és minden gátlás nélkül megvallod, akkor hasonlítasz a legjobban Jézus tanítványaihoz, a tizenegyhez.

A húsvéti örömhírt - "Krisztus feltámadt!" - nem lehet bizonyítani. A húsvéti evangélium ugyanis valami egészen más. Meglett emberek, felvilágosult férfiak, a mai kor ifjúsága nem hisz a fecsegésnek, a mesének, az utcán elhangzó asszonyi pletykának, hanem ha ilyet hall, szó nélkül vagy kézlegyintéssel továbbmegy. Az első századok felvilágosultjai, Jézus tulajdon tanítványai sem hittek neki. Még a materialista és heves Péter sem...

A húsvéti feltámadás a modern, fiatal, felvilágosult embert sem akarja a bizonyító eljárások során hitre vezetni. A húsvéti történetben maga a feltámadott Krisztus hív hitre bennünket! Azok akarják Krisztust és a róla szóló örömhírt bizonyítani, akik az evangéliumból, a "Botschaft"-ból, a "kérügmából" filozófiát csináltak. De az evangélium nem filozófia, nem is élettörténelem vagy világszemlélet, hanem valami "egészen más". Az evangélium a földi életünkbe "betört" Isten országáról szóló üzenet. A mi életünkbe is "betört" Krisztus maga hív bennünket hitre. S ez a húsvéti evangélium a mai felvilágosult embernek is egészen mást ad várakozásai helyébe. Hiába keressük a történeti leírást vagy okfejtést, csupán egyszerű tudósítással találkozunk. Luther mondja egy helyen: "Nem azt mondja a húsvéti történet, hogy Krisztus meghalt és feltámadott, milyen csodálatos ez, milyen nagyszerű ez, hanem ezt mondja: meghalt! Miért? Bűneinkért! - Feltámadott! Miért? Megigazulásunkért!"

A húsvéti feltámadásról szóló tudósításban egyúttal ott vannak a bűneink is! Ott van az az űr, amely Isten és ember között, az immanencia és a transzcendencia között tátong. Ez az űr pedig csak akkor szűnik meg, ha "betör" és hozzánk is belép Krisztus. Ennek a "betört" Isten országának a követei a feltámadásban hívő tanítványok. Igaz, hogy ez a húsvéti evangélium, vagyis a Krisztus keresztjéről való beszéd "sokaknak bolondság és botránkozás", mert nem tudják belekalkulálni életükbe. Valamiféleképpen, érthetetlen és felfoghatatlan módon, mintha más síkban lenne elhelyezve, és ők ezt a síkot még nem tudják felfogni vagy érzékelni. Pedig a húsvéti feltámadást nem lehet hit nélkül boncolni, mert ha így tesszük, akkor olyan ez, mintha egy átláthatatlan szemüveget tennénk szemünk elé, és azon keresztül szeretnénk valamit meglátni. A húsvéti feltámadás azonban éppen az ilyen hitetlen és kételkedő, Krisztust hit nélkül boncolgató embert akarja hitre hívni.

Így hívta hitre Krisztus Pétert is. Ezt tette azzal a Péterrel, akit egyszer sátánnak nevezett, s aki őt nagycsütörtök éjszakáján háromszor tagadta meg. Azzal a Péterrel, aki sokszor csupán hevesen lelkesedett Krisztusért, s ez a hamis és heves lelkesedés csupán kardrántáshoz vezetett. Azzal a Péterrel, aki akkor, amikor számára minden összeomlott, otthagyta az apostolkodást, foglalkozást cserélt, és elment ismét halászni. És mit tett Krisztus azzal a Péterrel, aki nem hitt az aszszonyi fecsegésnek és utcai pletykának sem? Hogyan tudott ez a Krisztusban olyan sokszor hitetlenkedő, heves Péter később, az első pünkösd napján háromezer embernek úgy prédikálni, hogy azok mindazt elhiggyék, amit néhány nappal azelőtt még maga sem hitt?

Ha kételyeidet világosan megfogalmazod és megvallod, ha világossá válik önmagad előtt is, hogy a feltámadás dolgában "hideg vagy hév" vagy, akkor tud Isten veled is valamit kezdeni. Péter egészen "hideg" és teljesen Krisztus-tagadó volt. Egészen világosan és érthetően tagadta meg ismételten Krisztust. És ezt a Pétert használta fel és tette kősziklává Krisztus!

Kérdem tőled: ha ezt a hitetlen tanítványi sereget és benne Pétert ő így fel tudta használni országa építésében, akkor azt hiszed, hogy téged nem tudna kézbe venni? Azt hiszed talán, hogy benned az ellenállásnak és hitetlenségnek olyan ereje lakozik, hogy ő azt nem tudná megtörni? Azt hiszed, hogy te vagy az egyetlen, akinek a kételyeit nem tudná eloszlatni? Azt hiszed, hogy ő csak a te bűneidet nem tudná megbocsátani? Azt hiszed, hogy te vagy az egyetlen, akinek ne tudna békességet adni ebben a békétlen és békesség után vágyódó világban? Azt hiszed, hogy csak neked ne tudna csendet adni ebben a zajos, a csend elől olyan démonian menekülő életben?

Ha a saját tanítványaival, a tizenegy hitetlennel is megtette (pedig azok közvetlen közelében éltek), akkor hidd el, veled - tőle időben sokkal távolabb élővel - is meg tudja tenni és megteszi ezt Isten.

A vén Paraszt már tudta s várta

Alkonytájt kinn az udvaron:

"Görnyedt testünknek nincsen ára,

és meghalunk, mint a barom.

Kaszás testvér! Sovány a földünk!

Könyörgöm, egyet tégy nekem:

Ha vinned kell, szórd szét trágyának

E testet kinn a réteken!"

Ő rábólintott s vitte lassan,

s úgy szórta, szórta, szórta szét,

mint magvető keze a búzát,

vagy pipacsot az őszi szél...

• A földbe térünk mindahányan,

S az évek szálltak, mint a percek,

Véred kiontott harmatával

Irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

(F. Villon: Haláltánc-ballada, részlet)

Azért, mert bizony por és hamu vagyunk, olyanok, akik felett a halál még mindig teljes diadalt vesz, és ami miatt a császárnak és az orvosnak, a gyermeknek és a bankárnak, a dámának és a püspöknek is félelemmel kell tekintenie a halálra, ezért győzött Krisztus húsvét hajnalán. S mivel Krisztus a bűn, a halál és ördög hatalma felett győzött és feltámadott, ezért lehet neked is - mai, modern, felvilágosult tanítvány testvérem - húsvéti Krisztus-hited!

Szépfalusi István

::Nyomtatható változat::