A vasárnap igéje

Hozzászólás a cikkhez

Asztal. Készülhet fából, fémből, műanyagból. Lehet kerek, négyszögletes, hosszúkás, alacsony és magas. Mennyiszer és mi mindenre használjuk ezt a bútort: író-, dohányzó-, öltöző- vagy étkezőasztalként.

Asztal. Egyszerű, hétköznapi tárgy, mégis életünk fontos eszköze. Lakásunk, munkahelyünk állandó berendezési tárgya. Nélkülözhetetlen. Mégsem az asztal tölti meg tartalommal életünket, hanem az a tevékenység, amelyet az asztalnál végzünk.

Az asztal életünk állandó résztvevője. Körülüljük. Eszünk, olvasunk, játszunk körülötte. Mégsem az asztal tölti meg élettel, örömmel életünket, hanem azok az emberek, akik asztalainkat körülveszik.

Azokra az asztalokra gondolok, amelyek különösen nagy jelentőségűek életemben. Konyhánk asztala. Rozoga, kétoldalt kihúzható darab. Ha rátámaszkodunk az egyik felén, félő, hogy megbillen a másik oldalon. Mennyi kacagásnak, jóízű együttlétnek és gondterhelt beszélgetésnek tanúja ez az asztal! Rajta teríték, evőeszköz, tányér, pohár, szalvéta. Középen étel gőzölög. Körülötte életem főszereplői ülnek. Akiket annyira szeretek.

Asztal. Az utolsó vacsora asztala. Körülötte azok, akik Jézus számára fontosak. A tanítványai. A barátai. Akiket annyira szeret. Ennél az asztalnál több történik, mint bármelyik hétköznapi, csütörtöki esti családi vacsoraasztalnál. Ennél az asztalnál több történik, mint minden más házban, más asztalnál a kovásztalan kenyerek első napján. Most nem csupán a régi történetre - Isten szabadítására - emlékeznek, felelevenítve a tizedik csapás izgalmas eseményeit, amikor minden háznál leölték a bárányt, és bekenték a bárány kicsorduló vérével az ajtófélfát, hogy megmeneküljenek. Most nem csupán a rítus zajlik a régi törvények és szokások alapján. Most nem csupán a négy kehely megáldása, illetve a kovásztalan kenyér és a keserű füvek szertartás szerinti elfogyasztása történik.

Ez az utolsó vacsora asztala. Jézus a házigazda. Szokatlan szavakat mond a kovásztalan kenyér megtörése közben: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!" Amit mond, azt jelenti: "Vegyetek és egyetek meg engem, ez én magam vagyok." Jézus arra szólítja fel tanítványait, hogy őt magát vegyék a szájukba, ízleljék meg, emésszék meg, hogy így legyen éltető táplálékká számukra. Nem csak jelképesen. Valóságosan, hogy Jézus eljusson szervezetükben minden egyes sejtbe, hogy valóban tápláljon, hogy általa megmaradjanak, hogy általa megtartassanak, hogy általa növekedjenek, hogy általa éljenek. Miközben Jézus a poharat veszi kézbe, ismét magyarázatot fűz hozzá: "Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem." Amit mond, azt jelenti: "Ez az én kiontott vérem, az értetek adott életem. Mindegyikőtökért. Az árulóért, a tagadóért, a gyáváért és megfutamodóért, a nagyságra törekvőért és önzőért, a nagyképűért, a szégyenkezőért. Mindegyikőtökért, mert az enyéim vagytok, mert hozzám tartoztok, mert szeretlek benneteket úgy, ahogyan vagytok."

Az Úr asztala. Oltár. Fehér ruhában vagyok. Életemben először térdelek le, hogy vegyem és egyem az Úr testét és vérét. Körülöttem konfirmandustársaim. Még nem tudom, mit jelentenek ezek a szavak, nem tudom, mi történik velem, kicsit szorongok az ismeretlen helyzettől, de érzem, itt titok lappang, amelynek részese lettem. Miközben esszük és isszuk a titkot, láthatatlan közösség formálódik közöttünk. A közösség tagjai jóval többen vannak nálunk, fehér ruhába öltözötteknél. Többen vannak a hátunk mögött ülő rokonoknál és gyülekezeti tagoknál. Nem férnek el a pécsi templom padjaiban. Mert ez a közösség nem időhöz és térhez kötött, hanem egyedül Krisztushoz. Krisztus utolsó estén elmondott szavai és cselekedetei kötnek össze minket. A szánkban szétomló Krisztus-test és a gyomrunkba lecsorgó Krisztus-vér.

Asztal. Krisztus asztala. Ahol ő a házigazda. Körülötte élete főszereplői. Én, te és mindannyian. Akiket annyira szeret. Asztal, ahová letérdelhetek én is, te is, mindannyian. Kételkedők, gyengék, keményszívűek, elesettek, aggódók, szomorkodók, árulók, tagadók, gyávák és megfutamodók, nagyságra törekvők és önzők, nagyképűek, szégyenkezők. Mindannyian, hogy általa életünk legyen.

Koczorné Heinemann Ildikó

Imádkozzunk!

Uram, köszönöm, hogy testeddel és véreddel táplálsz minket, hogy éljünk általad. Ámen.

::Nyomtatható változat::