Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Krisztus mondja: Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. (Jel 1,18)

Húsvét hetében az Útmutató reggeli igéinek közös kulcsszava a feltámadás, mert Jézus közel kétezer éve megtörtént feltámadásáról és a mi eljövendő feltámadásunkról tudósítanak. Adjuk át egymásnak a jó hírt ezzel a húsvéti köszöntéssel: "Az Úr feltámadt! Az Úr valóban feltámadt! Dicsérjük az Urat! Halleluja!" A vezérigénket megelőző versben maga Jézus mondja János apostolnak s általa személyesen nekünk is: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó és az élő." A hét első napján, korán reggel az asszonyok is ezt hallhatják: Ne féljetek! Feltámadt, meglátjátok őt! (Mk 16,1-8)

Ezen a héten öt reggel tanulmányozhatjuk a feltámadásról szóló tanítás kulcsfejezetét, az 1Kor 15. részt. Pál legelőször az evangéliumot juttatja eszünkbe: Krisztus meghalt a mi bűneinkért, eltemették, feltámadt a harmadik napon, és sokaknak megjelent (1Kor 15,1-11). Húsvét második napján a két balga és rest szívű, Emmaus felé tartó tanítványnak maga Jézus magyarázta mindazt, ami az Írásokban róla szólt: "Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" (Lk 24,26)

A korinthusiak nem hittek a halottak testi feltámadásában. Pál tanításának a lényege: Krisztus feltámadt, mi is feltámadunk (1Kor 15,12-20). A végső idők eseményeivel folytatva a gondolatsort, Pál kijelenti: Krisztus második eljövetelének a végén "mint utolsó ellenség töröltetik el a halál" (1Kor 15,26). A kereszten Jézus már legyőzte a bűn, a halál és az ördög hatalmát, és nála vannak a halál és a pokol kulcsai; de csak Isten örökkévaló országában, a mennyei Jeruzsálemben teljesedik be mindez: "és halál sem lesz többé, (...) mert az elsők elmúltak" (Jel 21,4). "Így van a halottak feltámadása is. (...) Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. (...) Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való." (1Kor 15,42-47) A fejezet utolsó szakaszában mint egy csodálatos zenemű fináléja, úgy csendül fel Pál himnikus győzelmi éneke: ">>Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?<< A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!" (1Kor 15,54-57) Nagypéntek után egy héttel se feledjük: ennek a győzelemnek egyedüli forrása, hogy "a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már megáldoztatott" (1Kor 5,7) a keresztfa oltárán! Húsvét hetét még egy páli "feltámadáshimnusz" zárja: "Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is." (2Tim 2,11) Mert "győzelmet vettél, ó, Feltámadott!" (EÉ 388,1-3).

Garai András

::Nyomtatható változat::