e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Ami évekkel ezelőtt akár hetekig is eltartott, ma percek alatt megoldható. Életünkben egyre több helyen játszik fontos szerepet a számítógép és vele együtt az internet is. Teret hódít magának a munkahelyeken, a bevásárlásnál, és még sorolhatnám. Így van ez a kapcsolataink fenntartásában is. Mindenki emlékezik még arra, amikor a gimnáziumot vagy a középiskolát elvégezve szeretett osztálytársai a szélrózsa minden irányába szóródtak szét. A barátságok persze nem szakadtak meg, de a levélváltás, illetve a telefonbeszélgetések kivételével nemigen adódott más lehetőség arra, hogy régen látott társainkkal kapcsolatba kerüljünk. A mai fiatalok azonban már jóval könnyebb helyzetben vannak…

Egy elektronikus üzenetet, e-mailt percek alatt eljuttathatunk egymáshoz, ráadásul levelünkhöz a fotókon kívül akár hang-, illetve videóüzenetet is csatolhatunk. Van azonban még egy ennél is egyszerűbb lehetőség arra, hogy kommunikáljunk egymással: az internetes honlapok között ugyanis találhatunk úgynevezett csevegőcsatornákat is, amelyek még közvetlenebbé teszik a beszélgetést. A világháló segítségével – egy ilyen lapot közösen felkeresve – rögtön csevegni kezdhetünk rég látott ismerőseinkkel. Ebben az esetben még percekre sincs szükség ahhoz, hogy üzenetünk célba érhessen, hiszen az elküldött szöveg rögtön megjelenik a képernyőn. Több ember esetén akár „elektronikus” osztálytalálkozót is szervezhetünk, és egy jó hangulatú estét tölthetünk együtt osztálytársainkkal anélkül, hogy felállnánk a monitor elől. Hol van már az osztálytablókon felelhető, mindenki által jól ismert idézet: „Öt év múlva találkozunk”…?

A soproni líceumban eltöltött évek alatt én is részt vettem az iskola honlapjának szerkesztésében. A célunk mindig az volt, hogy az érdeklődök az intézménnyel kapcsolatban a lehető legtöbb információhoz jussanak hozzá. A szerkesztés persze nem szakadt meg. Jó érzéssel tölt el, hogy régi iskolám honlapját most is lelkes fiatalok készítik. Ha az oldalt felkeresem, új formával és egyre bővülő tartalommal találkozom. A nyitóoldalon rögtön elolvashatom a legfrissebb híreket. Egy alkalommal azon tűnődtem, vajon vannak-e új tanárok az iskolában, illetve találok-e ismerős neveket a mujkók között? Kellemesen csalódtam, amikor a felmerülő kérdéseimre egytől egyig megkaptam a választ. Mind a tanárok, mind a diákok névsorát megtaláltam a honlapon, sőt az e-mail címmel rendelkezőkkel még a kapcsolatot is fel tudtam venni. Olvasgatás közben akadtam rá két nemrég újraindult oldalra: „a hónap tanára”, illetve a „hónap diákja” elnevezésűre. A licisták ismét szavazhatnak arról, hogy az adott hónapban kit tartanak a legszimpatikusabb tanáruknak. „A hónap diákja” címet pedig az a tanuló kapja, aki az adott hónapban valamilyen területen kiemelkedő eredményt ért el. Örömteli, hogy az iskola életével kapcsolatban egyre több fénykép is felkerül a honlapra. Találtam például fotókat a mujkóavatóról, a révfülöpi csendeshétvégéről, az immáron sokadik alkalommal megrendezett Neumann János informatikaversenyről. Jó érzéssel töltött el, amikor ismerős arcok mosolyogtak vissza a képernyőről.

Természetesen a megrendezendő eseményekről, előadásokról, találkozókról is sok információval szolgált a honlap, így nem fogok lemaradni semmiről. A szerkesztők a múltról sem feledkeztek meg: felkerestem az archívumot is, amelyben az elmúlt évi szerenádok és ballagások képei keltettek bennem nosztalgiát az alma materrel kapcsolatban. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy egy honlap nem tudja helyettesíteni azt a bensőséges érzést, amely akkor kerít minket hatalmába, amikor belépünk volt iskolánk kapuján, vagy személyesen találkozunk egy régen látott osztálytársunkkal…

Giczi Imre líceumi öregdiák

::Nyomtatható változat::