Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Életéből ki adott életet?

Kicsinyke bölcsőbe ki fektetett?

Ki pólyált be féltő szeretettel?

Ki szoptatott délben, este, reggel?

Álmaimban is ki vigyázott rám?

– Te voltál az, szerető jó Anyám!

Ki fürdetett langyos vízben engem?

Még alighogy a világra jöttem,

Tisztogatta arcom, lábam, kezem,

Közben mindig játszadozott velem,

Megcsókolt, ha sírásra görbült szám…

– Te voltál az, szerető jó Anyám!

Kinek száját utánozta ajkam?

Miközben az első szót gagyogtam,

Nagy gyöngéden ki fogta meg kezem,

Hogy botolva járjak a szőnyegen?

Ki csitította haragvó Apám?

– Te voltál az, szerető jó Anyám!

Ki tördelte kezeit fölöttem,

Ha megfáztam, és nagyon köhögtem?

Ki virrasztott lázálmaim felett,

Ha vészes kór az ágyba fektetett?

Ki varrta, mosta, vasalta ruhám?

– Te voltál az, szerető jó Anyám!

Ki kulcsolta imádságra kezem?

Jött szívesen a templomba velem?

Ki készített mindennap ebédet?

Rakott elém kedvem szerint étket?

Ki védett, ha ellenség támadt rám?

– Te voltál az, szerető jó Anyám!

Ki nézte el sok gyarlóságomat?

Irányozta jó útra lábomat?

Megbocsátott, amikor vétkeztem,

Fölemelt, ha a földön hevertem.

Ki könyörgött mindig áldást reám?

– Te voltál az, szerető jó Anyám!

Sírhalmodnál amikor megállok,

Imádkozom, és magamba szállok.

Olyan sok jót tettél te énvelem,

Kevés arra minden köszönetem,

Csak áldásra, áldásra nyílik szám...

Szép emlékű, szerető jó Anyám!!!

Budapest, 1964. május 3., anyák napja

Id. Harmati Béla (1900–1994)

::Nyomtatható változat::