A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Amióta létezik az öreg kontinens, folyamatos a nemzetek közötti háborúskodás, civakodás. Most, hogy 2004 májusában az Európai Unió 25 tagúra bővül, felvetődik a kérdés: van-e közös alapja az egységnek, van-e közös európai identitás?

Hódító hadjáratok, vallás- és örökösödési háborúk, a legendás brit–francia rivalizálás, a német birodalmi törekvések, a XX. századi világháborúk és népirtások, folyamatos etnikai konfliktusok, és még lehetne folytatni a sort. Az évszázadokig marakodó európai népek most az Európai Unió keretében rendezik közös dolgaikat, közös valutával, tervezett közös alkotmánnyal, a közös védelmi és külpolitika reményével.

Május elsején egy 25 tagországból álló unió jön létre 455 millió lakossal, 20 hivatalos nyelvvel, a jövő kihívásaival és a múlt emlékeivel.

Mire épül fel ez az új rendszer, vannak-e közös pontok a különböző nemzeti hagyományokban, van-e egyáltalán európai identitás? Nem is olyan könnyű definiálni, mi, illetve ki is az „európai”...

Egy februárban közölt felmérés eredményei szerint az EU polgárainak 86%-a véli úgy, hogy a jövőben is elsősorban saját nemzetéhez tartozónak tartja majd magát, s csak utána európainak. Az osztrák születésű Lisbeth Stiger az olaszországi Triesztben dolgozik, könyvtáros a helyi Német Kulturális Központban, olasz ételeket szeret, és bécsi kávét szürcsöl, míg osztrák gyökereiről beszél. Úgy gondolja, hogy egy ír és egy máltai mindig is más marad gondolkodásmódjában és kultúrájában, így ő is osztrák marad az EU-ban is.

A megkérdezettek egyetértenek abban, hogy az EU sohasem lesz a „népek olvasztótégelye”, mint az Egyesült Államok – ez az EU „alapító atyáinak” sem volt a szándékuk.

Mi az tehát, ami összeköti az európaiakat? A közös történelmi múlt, a kultúra és a tudományos vívmányok mindenképpen. „Közös történelem, hagyomány és civilizáció, amely az emberi jogokhoz s végül a demokráciához vezet” – fogalmaz Wladyslaw Bartoszewski volt lengyel külügyminiszter. Az európai rendszer sajátossága, hogy a polgárok magas adót fizetnek azért, hogy a kormány a költségvetésből támogassa az egészségügyet és a nyugdíjrendszert – teszi hozzá Heather Grabbe, a londoni Centre for European Reform nevű intézet szakértője.

Egyesek azt mondják, hogy az európaiak rosszabb kedélyűek, mint az amerikaiak, ezt pedig a múltbeli tapasztalatok okozzák. Mások azt állítják, hogy az európaiak nyitottabbak az újra, mint tengerentúli embertársaik.

Az uniós tagság minden tagországban azonos értékekre épül: a piacgazdaságra, a demokráciára és az emberi jogok tiszteletére. Ugyanakkor félő, hogy a jövőbeli válságosabb időszakokban az emberek kevésbé lelkesednek majd az egyes uniós intézményekért, mint ahogyan az inflációt okozó közös valuta, az euró sem vált ki egyöntetű elismerést.

Rendezetlen kérdés még az EU ideológiai alapja is; a keresztény értékek hangsúlyozása mellett egyesek a vallási kisebbségek – így a muszlimok – esetleges kirekesztését emlegetik. Ugyanakkor Franciaország és Németország már komoly problémákkal küszködik a bevándorlás terén, valamint a muszlim kisebbség követelései miatt.

(MTI)

::Nyomtatható változat::