Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Amikor az ember fiatal, és még nagyon keveset tud a világról, általában gondolkodás nélkül, bátran belevág mindenbe. Nem érez félelmet, mert sokszor nem is tudja, mitől kellene félnie.

Jómagam is így voltam ezzel. Bizalommal fordultam az emberek felé, nem menekültem el a világ dolgai elől, az élet előttem állt csábító, izgalmas, fordulatokban bővelkedő napjaival. Az évek jöttek-mentek, és én vártam a nagy kalandokat. Ám keserű csalódásban volt részem: az emberek elhagytak, a nagy kalandok pedig egyre csak várattak magukra. Lassan elkezdtem félni, mert rádöbbentem arra, hogy a világ nem egészen olyan, mint amilyennek én a fiatalok naivitásával elképzeltem.

Ez a tudatlanság el kell, hogy bátortalanítson bennünket. Rá kell döbbennünk, hogy bátorságot csak az Istenhez való fordulás útján nyerhetünk. El kell fogadnunk, hogy ő teremtette a világot, az embert, hogy elküldte szent Fiát, Jézust a Földre, akit feláldozott értünk azért, hogy megmentsen minket, tudatlan, bűnös embereket. Tudatlanságunkat mutatja az is, hogy nem ismerjük igazán a Bibliát, a könyvek könyvét, és életünknek nem mindig Isten igéje a vezérfonala. Az Istennel és az ő szent igéjével való fokozatos ismerkedés lehetővé teszi, hogy kiemelkedjünk a teljes tudatlanságból. Az ismeret egyelőre „rész szerint” lehet meg bennünk, csupán „homályosan” láthatunk, mert a teljes tudás Istennél van, s ez majd csak halálunk után, az örökkévalóságban ragyog fel teljes fénnyel.

Minél többet imádkozunk, minél bátrabban kérjük Isten kegyelmét és bocsánatát, annál közelebb kerül hozzánk. Aki úgy gondolja, hogy Istenről, hitről, életről, halálról, feltámadásról könyvek garmadáját olvasta már, s mégis bizonytalan sok-sok kérdésben, ahhoz bátorításul így szól Isten igéje: „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36) Mert a „rész szerinti” ismereteink csak hit által tehetnek bennünket bátrakká!

Csaba Piroska

::Nyomtatható változat::