Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A hazánkban és a határainkon túl élő magyar evangélikusokat az anyanyelven kívül a hit azonossága köti össze. Országokon átívelő összetartozásuk egyik jele a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületének (METT) a léte is. A 2001-ben alapított és évente ülésező szervezet – melynek lelkészi elnöke D. Szebik Imre püspök, világi elöljárója pedig Benczúr László felügyelő – a tagegyházak közötti testvéri kapcsolat megerősítését szolgálja. Legutóbbi, május 11-től 14-ig tartó találkozójukon a múlt egyes kérdéseinek feldolgozására, valamint néhány aktuális téma megvitatására vállalkoztak.

A háromnapos rendezvény fő programja az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában május 12-én tartott ülés volt. Az összejövetel Gáncs Péter püspök áhítatával kezdődött. A Déli Evangélikus Egyházkerület vezetője a terméketlen fügefáról szóló bibliai történetet alapul véve arról beszélt, hogy mostanában sokat hangoztatjuk: a kereszténységnek kontinensünk lelkévé kell válnia. „De lehet-e az egyház Európa lelke, ha belőle magából is hiányzik a Lélek?” – tette fel a kérdést a püspök. „Jézus nem éri be a látszattal, a dekoratív kereszténységgel, hanem számon kéri tőlünk a gyümölcsöket. Krisztus az, aki a száradó gyökereket, ágakat is meg tudja eleveníteni Lelke által” – mondta.

A délelőtt folyamán a résztvevők a Káldy Zoltán püspök nevéhez köthető diakóniai teológiáról hallhattak két referátumot. Az első előadó, Pátkai Róbert röviden vázolta azokat a véleményeket, amelyek a nyugati tudományos konferenciákon hangzanak el a kádári Magyarország „hivatalos evangélikus teológiájával” kapcsolatban. A Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkészek Munkaközösségének (KÉMELM) elnöke beszámolója végén kiemelte, hogy kevesli a diakóniai teológiáról szóló tudományos dolgozatok számát. Mint kiderült, a Magyarországi Evangélikus Egyház törleszteni kívánja adósságát. A Luther Kiadó ugyanis tervbe vette Vajta Vilmos egyik – 1987-ben németül íródott – könyvének magyar nyelven való megjelentetését.

A következő felszólaló, dr. Reuss András előadásában a múlttal kívánta szembesíteni hallgatóit. Kiemelte: fontos, hogy beszélni tudjunk erről a témáról, számba vegyük a történteket, és levonjuk a tanulságokat. „Próbálkozásunk segítheti a következő generációt abban, hogy tanuljanak a hibáinkból” – mondta hittudományi egyetemünk professzora.

Az ebédszünetet követően a gyülekezetépítés új módszereiről és lehetőségeiről szólt dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora, valamint Gémes Pál, a baden-württembergi magyar protestáns gyülekezet lelkésze. Mindkét előadó a változtatások szükségességét hangsúlyozta. Fontosnak tartották, hogy az egyháznak fogékonynak kell lennie a társadalom, a fiatalok, valamint a segítségre szorulók problémái iránt, ehhez pedig nélkülözhetetlenek az új, a megszokottól eltérő formák és a mai, mindenki számára érthető nyelvezet.

Az alkalom következő programpontja – a határon túli magyar egyházakról szóló beszámolók – előtt Mózes Árpád kért szót. A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház nyugalomba vonuló püspöke személyi jelentésben tekintett vissza szolgálatára. Mint elmondta, az erdélyi evangélikus egyházban sok örvendetes esemény történt az elmúlt időszakban (például új lendületet kapott az ifjúsági munka, és több templom is megszépült), mégis komoly problémát jelent az, hogy egyre csökken a magyar anyanyelvűek száma. Dolinszky Árpád, a Szerbiai-Vajdasági Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház szuperintendense a háborús károk mellett szintén a magyarok fogyatkozó lélekszámáról, valamint a lelkészhiányból fakadó nehézségekről számolt be. A Genfből érkezett Pósfay György arról beszélt, hogy Európa nyugati felén egy-két kivételtől eltekintve nem magyar evangélikus gyülekezetek, hanem protestáns közösségek működnek. Ő is annak a véleményének adott hangot, hogy kívánatos lenne a folyamatosság biztosítása, a már elkezdett szolgálat folytatása.

„Angliában, Németországban, Svájcban a magyar lelkészek az adott nemzet egyházának pásztorai, akik szabad idejükben, ingyen gondozzák az ott élő magyarokat. Büszke vagyok arra, hogy a svédországi magyar protestánsok ettől eltérően 1999 óta független, önálló egyházi közösségként működhetnek” – mondta lapunknak az Észak-Európában végzett szolgálatának bemutatása után Molnár-Veress Pál lelkész, aki arról is beszámolt, hogy immár négy éve működik a Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége, amely a Kárpát-medencén kívüli szórvány magyar protestáns közösségeket fogja össze.

A Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testülete legközelebb egy esztendő múlva ül össze azzal a céllal, hogy a szélesebb nyilvánossággal is megismertesse idegen földön végzett, hitet és anyanyelvet őrző szolgálatát.

G. Zs.

::Nyomtatható változat::