Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A szeszélyes időjárás ellenére sem csalódtak mindazok, akik május 16-án a vasárnapi ebéd után nem a nyugalmas és bizonyára megérdemelt pihenést választották, hanem ellátogattak a Deák térre, az Evangélikus Országos Múzeum rendezvényére.

Mi is a múzeumi majális? A „múzeum” szóról félig elfeledett ősök, poros tárlók, jobb esetben a megszólaló múlt jut az ember eszébe, a majálisról pedig esetleg Szinyei Merse Pál híres festménye vagy a sörös-virslis közelmúlt… Pedig az effajta programsorozat már tízéves múltra tekint vissza Budapesten. A múzeumok világnapja táján a Nemzeti Múzeum kertjében kapnak lehetőséget az ország múzeumai a bemutatkozásra. Hiszen manapság ezen intézményeknek nemcsak a klasszikus gyűjtés-feldolgozás-bemutatás, hanem az ismeretterjesztés, a „közművelés” is feladatuk. A múzeumi majálison tehát egy májusi délutánon – lehetőleg a szabadban –, változatos, kötetlen formában ismerkednek a jelenlévők a múlt értékeivel, elődeink életével, a művészeti alkotásokkal. Egyházunk – és Közép-Európa – egyetlen országos evangélikus gyűjteménye különböző nehézségek miatt még nem tud részt venni ezen a központi rendezvényen, ezért döntöttek munkatársai az önálló szervezés mellett.

A kapualjba lépőt evangélikus arcképcsarnok és a hozzá kapcsolódó idézetgyűjtemény fogadta. Aki kedvet kapott egy kis játékhoz, összepárosíthatta a szerzőket – Bél Mátyástól Kossuth Lajosig, Tessediktől Túrócziig – az idézett szövegekkel. A megfejtők a tapasztalaton és a játék örömén túl értékes könyvekkel gazdagodtak. Az udvarban a didergést csángó táncokkal, az ebéd utáni álmosságot a Creative Tuba Quartett szellemes, a zenetörténeten átívelő muzsikájával lehetett elűzni. A gyerekeket bábelőadás szórakoztatta, közben pedig böngészni lehetett a Huszár Gál könyvesbolt alkalmi standján vagy a kávéház pultján. (Persze a sós perec volt a legnépszerűbb.) Sokan betértek – aznap ingyen – a múzeum állandó, illetve egynapos tárlatát megtekinteni. Az utóbbin ritkán látható egyháztörténeti ereklyék – Sztehlo táskája, Reményik Bibliája, Kossuth ravataláról származó babérlevelek – voltak kiállítva, és egy sétabot, amelyet 1979-ben, a múzeum megnyitásakor felejtett itt a gazdája. A kiállításon az iskolások kétoldalas „dupla totót” kaptak, amelyet sokan töltöttek ki nagyon lelkesen és jó néhányan hibátlanul; így persze végignézték a múzeum tárlóit, és jutalmat is kaptak. A gyerekeket más program is várta: festhettek, színezhettek, játszhattak – sajnos nem az udvaron, hanem a kisteremben. Eközben a memóriajáték jóvoltából a múzeum tárgyaival, a kirakókon keresztül pedig Cranach képeivel ismerkedhettek meg. A felnőttek sokat épülhettek a Hit és költészet címmel tartott beszélgetésből, melynek résztvevői Petrőczi Éva költő, Jelenits István piarista tanár, Kovács Imre evangélikus lelkész és Szigethy Gábor irodalomtörténész voltak. A beszélgetést Wiegmann Alfréd szerkesztő, rendező vezette. Érdekes, sokaknak újszerű gondolatokat osztottak meg a jelenlévőkkel arról, hogy a hit, az élet és a poézis határmezsgyéje milyen keskeny, hogy költészet lehet a tett is, az alkotás már maga gyakran szakrális tartalommal bír, hogy egy vers úgy is szólhat Istenről, hogy le sincs benne írva a neve…

A beszélgetést felolvasások is színesítették; sajnos a versmondók kiválasztása nem volt túl szerencsés.

A hallgatóság tagjai közül végül csak a fiatalabbak maradtak a teremben a Cédrus együttes remek kis koncertjén, majd vonultak át a templomba, ahol a Promise új számait hallgathatták meg. Az első múzeumi majális ezzel ért véget, és simult bele a gyülekezet vasárnapi rendjébe. Az esti ifjúsági istentisztelet után a koncert még folytatódott a mintegy százfős gyülekezet, hallgatóság nagy örömére.

Ez volt az első. Ugye jövőre jön a második?

–y

::Nyomtatható változat::