Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Sokféle eltorzulása lehet és van is a keresztény életnek. Az ördög, a szomorú gondolatok atyja és az örömtelenség mestere el tudja érni, hogy egy keresztény ember örömtelenné legyen.

Az örömtelen keresztény – eltorzult keresztény. Hamis. Nem az igazi. A „savanyúképű” megtérők nem kívánatosak sem a családban, sem a munkahelyen vagy a társadalomban, de még a gyülekezetben sem.

A szántóföldben kincset találó ember mindenét eladja, és megveszi azt a földet. Miért? Mi ennek a magyarázata? Mi ad neki erőt ahhoz, hogy mindent feláldozzon, mindenről lemondjon? Az öröm! Nem a tilalom, kényszer, parancs – hanem az öröm. Tudjuk, hogy a világ kínálta öröm, élvezet sokszor kiábrándulásra, csömörre vezet. Egy átmulatott vasárnap után keserves a hétfő reggel. Kedvetlenül, erőtlenül lát munkához az ember.

Nehemiás 8,10-ben viszont arról olvasunk, hogy az Istenben való öröm: erőforrás! Az Istenben örömöt, békességet találó ember erős lesz. Ézsaiás arról beszél, hogy akik az Úrban bíznak, erejük megújul (Ézs 40,31).

A gyülekezetben is tapasztaljuk: ha nincs benső öröm, nincs élet. Ennek egyik jele, hogy a gyülekezet tagjai nem vállalnak feladatokat. Legfeljebb pénzért, de sokszor még úgy sem. Sok helyen nincs kántor… Nincs harangozó… Sok helyen nincs hétköznap bibliaóra, mert „nem érnek rá”… De ez hamis kifogás. Azért nem jönnek, mert nem jelent örömöt. Másutt talán nincs énekkar. Valljuk be: a „nincs” mögött mindig ott van az örömtelenség. Ha ürülő templomot látunk, ennek hátterében is az örömtelenség húzodik meg. Gondoljunk az egyházi tisztségekre. Előfordul, hogy helyben nem akad egyházfelügyelő, egy másik gyülekezetből kell választani. – Lelkészhiány? Hála Istennek, vannak szép számmal teológusaink, de nem lesz mindegyikből lelkész. Lehet ezt is magyarázgatni, de az igazi ok az örömtelenség. Nehéz lett „az Úr igája”, és már nem „gyönyörűséges”. Ha a teológusnak nem ad igazi örömöt az ige, akkor abban sem talál örömöt, hogy továbbadhatja azt. Hasonló a helyzet a kántori szolgálat esetében. Igaz, hogy komoly fizetést szinte egyetlen gyülekezet sem tud adni, de akiknek öröm, hogy az orgonapadon ülhetnek, azok „ráérnek”, örömmel orgonálnak, gyakorolnak, énekkart is szerveznek.

„Kis egyház” vagyunk. Lehet ezt mondogatni, de a kis egyház, kis gyülekezet is lehet örvendező gyülekezet. Vannak, akik boldogan hallják, ha szól a hívogató harang. Ezek azok, akik hívás, kérés nélkül is mennek takarítani a templomot, szombaton viszik a friss virágot az oltárra.

Ha van öröm, van munkakedv, van élet… Az evangélium népe vagyunk. Az evangélium – örömhírt jelent.

Gáncs Aladár

::Nyomtatható változat::