Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Ha valaki hittantábor szervezésébe fog, arra is számít, hogy valami különlegeset, a hideg téli napokon is lelket melengető élményeket szerez majd, hiszen sok lehet a nehézség, és a néha pusztában elveszőnek hitt hívogató szavak miatt el is csüggedhet az ember. Mégis újra és újra belevág, aki hittel hiszi, hogy ha csak egy olyan gyermek is marad a tábor végére, aki valami maradandót visz haza lelkében, akkor semmi sem volt nagy áldozat.

Nem akadály, ha valaki nagy gyülekezet, népes hittanos csoport és iskolai háttér nélkül, „hivatalos” támogatás híján szervez hittantábort, mert akkor máshonnan érkezik majd a segítség.

A győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ vegyes felekezetű diákjai és néhány máshonnan érkezett gyerek így kerültek július utolsó hetében a Vas megyei Uraiújfaluba, ahová a korábban ott szolgáló, ma Győrött élő lelkész házaspár – Menyesné Uram Zsuzsanna és Menyes Gyula – tér vissza évről évre, hogy tábort tartson. A mostani szervezés azért volt rendhagyó, mert az igény a gyerekek részéről fogalmazódott meg. Nem volt plakát és hirdetés, hanem az előző évben ott táborozó gyerekek adták szájról szájra a tábor hírét: „Ha akarjuk, akkor lesz!” Riadóláncban hívogatták egymást; amikor már közel félszáz reménybeli táborozó gyűlt össze, azt nem lehetett figyelmen kívül hagyni.

A Biblia jól ismert hegyeit (Ararát, Sinai, Mórija, Golgota, Olajfák hegye) feldolgozó hét valóban a Lélek áldásával telt el, mert a gyerekek nem csak a Ság hegyi buszkirándulást vagy a sárvári élményfürdőzést élvezték, hanem a délelőtti előadásokat is érdeklődve hallgatták. Nagy lelkesedéssel vettek részt a délutáni bibliaversenyeken, valamint a reggeli és esti áhítatokon is. Annak ellenére – vagy éppen amiatt –, hogy a városi élethez szokott, templomba ritkán járó gyerekek az egész hetet Isten házában, Isten igéjét hallgatva töltötték el, a végére mindegyikük megígérte: jövőre is eljön ebbe a kis faluba, és a barátját is hozza.

Az áldásokkal teli hét utolsó estéjén senki sem csodálkozott azon, hogy a tábortüzet elmosni készülő sötét felhőkből csak annyi eső esett, hogy az alkonyat szürkeségéből kibukkanó nap egy – nagyon ritkán látható – teljes szivárványt rajzolhasson a horizontra, amely alatt mindenki azt érezte: így mosolygott a kis csapatra maga az Isten.

Dr. Ajtony Zsoltné

Regionális hozzárendelés: Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú M?vészeti Iskola és Kollégium

::Nyomtatható változat::