EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 32 - Megtartotta hitét, magyarságát

Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Megtartotta hitét, magyarságát

Emlékezés Szeleczky Zitára

Öt évvel ezelőtt halt meg Szeleczky Zita. A színésznő a háború előtti magyar film- és színházművészet legendás alakja volt. Végakaratának megfelelően egy kisközség – Nekézseny – temetőjében nyugszik, a családi sírboltban.

Még csak elsőéves növendéke a Magyar Színművészeti Akadémiának, amikor első filmfőszerepére szerződtetik. A kezdődő nagy siker nem kényezteti el, elvégzi az akadémiát, s a budapesti magánszínházak csábító ajánlataival szemben az ország első prózai színháza, a Magyar Nemzeti Színház ösztöndíjas szerződését fogadja el. Itt első perctől kezdve főszerepeket játszik, s működésének második évében már a legtehetségesebb fiatal színésznőnek ítélt Farkas-Ratkó-díj nyertese, antik és modern klasszikusok hősnője.

Huszonnégy magyar film főszereplője. (Néhány a leghíresebbek közül: Fekete gyémántok, Rózsafabot, Gül Baba, Sok hűhó Emmyért, Sziámi macska, Zenélő malom, Egy éjszaka Erdélyben. Ez utóbbi a velencei filmversenyen díjat nyert.)

A háború alatt a magyar kórházak „üdvöskéje”, aki szerepléseivel enyhülést és vigaszt nyújt a sebesült katonák számára, a katonák s a nemzet „kishúgának” nevezik. 1945 után úgy érezte, jobb, ha elhagyja az országot, mert szélsőjobboldalinak minősítették. Pedig – ahogy ő fogalmazott – csak lelkesíteni akarta a katonákat, azt a hitet akarta ébren tartani, hogy lesz feltámadás.

1948-ban Argentínába távozik. Itt művészi hivatásának él. Megalakítja az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat, mert az emigrációban – úgy hiszi és vallja – legfontosabb kötelessége a magyar kultúra ápolása. A legnehezebb körülmények között szólaltatja meg – az emigrációban először – Az ember tragédiáját, Katona Bánk bánját, s a Gyöngykalárisban csokorba köti a magyar népdalokat és népviseleteket. Argentin filmben is szerepel; alakításáról az egész argentin sajtó a legnagyobb elragadtatással ír.

Az 1956-os magyar szabadságharc idején drámai kiáltvánnyal fordul a világ nőihez. Argentína elnöke különkihallgatáson fogadja, rádiók és televíziók sora szólaltatja meg őt. Az argentin állami rádió hónapokon keresztül tartó, Magyarországról szóló előadássorozat megtartására kéri fel. A sorozat sok barátot szerez a magyarságnak, s a legnagyobb elismerést váltja ki.

A magyar vers szerelmese és hivatott tolmácsolója. Különleges tehetséggel és átéléssel szólaltatja meg a magyar költészet gyöngyszemeit. Előadóestjeivel bejárja Dél-Amerika, Kanada, Ausztrália és az Egyesült Államok magyarlakta városait, s fellépéseivel nemcsak visszavarázsolja a magyar múlt felejthetetlen szépségeit, hanem beleplántálja a szívekbe az elvesztett haza iránti szeretetet, hűséget és kötelességvállalást is. Lelkesedése összefogja a régi, az újabb és legújabb emigrációs magyarságot, akik egy emberként ünneplik őt.

Az emigrációban hanglemezei, -kazettái jelentek meg, amelyeken például Mécs László és Wass Albert legszebb verseit mondja. A hanghordozók közül három elnyerte a clevelandi Árpád Akadémia aranydíját.

Az emigrációs szervezetek egymás után tüntetik ki őt, s 1993-ban a kommunizmus alól felszabadult magyar haza is lerója tiszteletét: emigrációs kultúrmunkája elismeréséül a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét kapja meg. A Legfelsőbb Bíróság felmenti őt a kommunisták koholt vádjai alól, az ellene hozott ítéletet megsemmisíti, s ezzel teljes rehabilitálásban részesíti.

Az emigrációs magyarság legnagyobb művésznőjét és fáklyahordozóját Zászlós Zsóka György író e szavakkal jellemezte: „Szépséget a békében, hitet a háborúban, vigaszt az összeomlásban, reményt a hontalanságban... Adhat-e valaki ennél többet nemzetének?!”

Szeleczky Zita 1999-ben, 85 éves korában adta vissza lelkét Teremtőjének.

A hitüket és a magyarságukat megvalló nagyságok sorába tartozott. Sokaknak szükségük van az emlékére.

Kerékgyártó Mihály


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap - új kegyelem
Liturgikus sarok
A görög katolikus istentisztelet gazdagsága (I.)
Élő víz
De hol az öröm?
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Hálaadás Szentantalfán
Igény alulról – segítség felülről
"Elmegyek, és meggyógyítom!"
Keresztutak
Nagy találkozás Tiszadobon
Spanyolcsizma
Erdő Péter az Egyesült Államokban
Ökumenikus sátor a Szigeten
Egyházak az olimpián
Közeledés Krisztus útján
Messiásnak hitt színész
Szamártár Szentendrén
"Fiatalkori látomásomat követtem"
Gospel Sasok és Szürke Verebek Németországban
Evangélikusok
Az egymásrautaltság szabadsága
Megtartotta hitét, magyarságát
Nehéz évtizedek az egyház élén
Humor az egyházban
e-világ
Reformátusok az interneten
Keresztény szemmel
Hervadhatatlan és elhervadó koszorúk
Rövid szöveges üzenet
Csillagok közelről és távolról
Szabad idő és felelősség
evél&levél
Az Oratio oecumenica rovatról
A "homokviharról" (EvÉlet, 2004. július 25.)
Levél a clevelandi magyar evangélikusoktól
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Képzelt riport egy magyarországi kultúrfesztiválról
A két Hornyánszky
A vasárnap igéje
Éljünk - Ne éljünk? Éljünk - Ne éljünk? Éljünk!
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
Családban vagy az idősek otthonában?
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2004 32 Megtartotta hitét, magyarságát

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster