Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A Dunántúli Egyházkerület egykori püspöke 1879. augusztus 1-jén született Sopronban, az 1944-ben bombatámadás során megsemmisült Evangélikus Tanítóképző Intézetben, szülei – Kapi Gyula, az intézet igazgatója és Hirschfeld Adrienn – négy gyermeke közül harmadikként. Sopronban keresztelték, konfirmálták, szentelték pappá, majd eskették meg Bonyhai Hegedűs Katinkával, akivel ötvenkét évig élt házasságban.

Középiskoláit a soproni Evangélikus Líceumban végezte. Már itt kitűnt irodalmi és zenei tehetségével. Válaszút előtt állt, végül a soproni teológia mellett döntött, majd Rostock és Halle egyetemein képezte magát tovább. Négy hónapig Nemesdömölkön (ma Celldömölk) volt segédlelkész, majd Gyurátz Ferenc rendelte maga mellé püspöki titkárnak. Az irodai munkát örömmel cserélte fel 1904-ben a körmendi lelkészi szolgálattal. Az itt töltött tizenkét évet mindvégig élete legboldogabb korszakának tartotta; 1910-ben itt indította el munkatársaival együtt a Harangszó című néplapot.

1916-ban, 36 éves korában választotta őt püspökévé a Dunántúli Egyházkerület. Addig semmilyen magasabb egyházi tisztséget nem töltött be, esperes sem volt – írásain keresztül vált ismertté. 1916-tól 1928-ig Szombathelyről, 1928-tól 1948-ig, nyugdíjba vonulásáig pedig Győrből irányította az egyházkerület életét.

Pályája mozgalmas történelmi időszakot fogott át. Püspökké választása még az Osztrák–Magyar Monarchia idejére esett. Az első világháború, a Tanácsköztársaság, Trianon, a Horthy-korszak, majd a második világháború idején és az azt követő pártállami diktatúra egyház- és vallásüldöző időszakának kezdetén állt az egyház élén.

Néhány adat a harminckét éves püspöki szolgálat idejéről.

Vonattal és lovas kocsival közlekedett (személyautó akkor még nem állt rendelkezésére). 54 templomot szentelt fel, 333 gyülekezetet látogatott és vizsgált meg. 1918-ban megalapította a Dunántúli Luther Szövetséget, 1923-ban az Evangélikus Diákszövetséget. 1924-ben indította el a Belmissziói Munkaprogramot a gyülekezeti munka szélesítésére, segítésére. Az ő nevéhez fűződik a vallásos estek megszervezése is. Irodalmi munkái közül a legismertebbek: Békesség (imakönyv), Isten hárfása (Gerhardt Pál élete), Olthatatlan fáklya (Bornemisza Péter élete), Kegyelem és élet (egyházi beszédek).

Körmend és Sopron díszpolgárává választotta őt. 1927-től lett felsőházi tag, 1937-től a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészi elnöke. A törvénytelenségekkel szemben volt bátorsága kiállni a zsidóüldözés és a németek kitelepítése idején is. Luther Mártonnak egyházunk birtokában levő végrendeletét ő nem engedte Hitlernek ajándékozni.

Nyugdíjas éveiben írta meg Emlékiratait. Az emlékezés reménység szerint ez év őszén megjelenhet – a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület, a soproni evangélikus líceum, a Kapi Alapítvány és a család kiadásában –, és hozzáférhető lesz minden érdeklődő számára. (A könyvkiadás költségeihez való hozzájárulást szeretettel fogadjuk, a részletekről – számlaszám, adóigazolás – a soproni líceum titkárságán, a 99/512-432-es telefonszámon adunk tájékoztatást.) Ordass Lajos és Turóczy Zoltán püspökeink lelki és fizikai próbatételekben olyan viharos életútja mellett fontos láncszem egyházunk történetében mindaz, amiről Kapi Béla vall írásában.

Élete vége – az ő szavai szerint – „mindennapi temetés” volt. A történelem vihara elsodort szinte mindent, amit épített. Mégis töretlen hittel kapaszkodott Jézus Krisztus ígéretébe: az Ő egyházán „a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni” (Mt 16,18).

Asbóth Lászlóné

::Nyomtatható változat::