Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Vékony falemez közé kötött, német nyelven írt könyvecske van a kezemben. Címe: ABC vagy elemi iskolai tankönyv az ágostai hitvallású iskolák részére. Szerzője: Hornyánszky György, a hegyeshalmi evangélikus gyülekezet tanítója. Az előszó után az 1837-es évszám olvasható.

A könyv előszavában Hornyánszky megemlíti, hogy munkájába tizenhat év tanítói tapasztalatát sűrítette bele. Művét nemcsak a tanulók, hanem a tanítók számára is írta, mivel úgy gondolta, hogy mind a két rétegnek nagy szüksége van rá. A betűk ismertetése után helyesírási és nyelvtani szabályokat közöl szentírási szövegek alapján, továbbá matematikai, földrajzi és természetrajzi ismereteket is nyújt. Kiadványa ezenkívül bibliai történeteket, imádságokat és hasznos erkölcsi útmutatásokat is tartalmaz, sokszor ékes rímekbe faragott versekben.

A harmadik kiadás azt bizonyítja, hogy a könyvecske elérte célját. Jó szolgálatot tett akkori egyházi iskoláinknak. Mind a tanulók, mint a tanítók haszonnal forgatták. A tehetséges hegyeshalmi kántortanító tudásának beérett gyümölcséből országos egyházunk szélesebb közege is részesült. Hornyánszky György nevéhez fűződik még egy igen hasznos segédkönyv anyagának továbbgyűjtése és kiegészítése is, amely Adatok a magyarországi evangélikus gyülekezetek történetéhez címen később, 1863-ban jelent meg.

Hornyánszky György a Trencsén megyei Puchon született 1801-ben. Iskoláit Nagykőrösön és Pozsonyban végezte. Ez utóbbi helyen pedagógiai tudását teológiai ismeretekkel is bővítette. 1822-ben már a hegyeshalmi gyülekezetben szolgált. Áldásos nevelői pályáját itt kezdte és itt is fejezte be. 1849. január 30-án halt meg, özvegyet és öt árvát hagyva maga után.

Anyakönyvi adataink szerint Hornyánszky György Bobok Annával kötött házasságából hat gyermek született: három fiú és három leány. Közülük egy fiatalon elhunyt. Így a Hegyeshalomban gyökeret vert Hornyánszky család fája már az életben maradt öt gyermekkel is szép koronát növesztett. Az unokák, a déd- és ükunokák serege pedig ezt a családfát oly terebélyessé tette, hogy egyenes és oldalágai sűrűségét ma már szinte lehetetlen áttekinteni. A Hornyánszky családon keresztül Isten egyházunknak, népünknek, a tudománynak és a kultúrának igen sok kiváló embert ajándékozott: lelkész, teológiai tanár, egyetemi professzor, író, orvos került ki közülük.

Érdemes megemlékeznünk egy másik Hornyánszkyról, Viktorról is. Munkássága és egész életműve szorosan beleépült egyházunk múlt századi történetébe.

Hornyánszky Viktor a hat testvér közül harmadikként látta meg a napvilágot 1828. április 10-én Hegyeshalomban. Modrban, Nagybaráton és Pozsonyban tanult. A szabadságharc eseményei miatt bezárt pozsonyi líceumból haza kellett térnie a szülői házba. Itt érte édesapja halála, akinek utódjául hívta meg a gyülekezet. Nem töltötte ki a két év helyettesi időt. Szűknek bizonyult számára az öreg tanterem és kicsinek a Lajta menti szülőfalu.

A már ifjan irodalmi tevékenységet kifejtő diákon megakadt Heckenast Gusztáv figyelme, és Pestre hívta őt. Hornyánszky elfogadta Heckenast ajánlatát, és a katedrát tollra cserélte. Egy napilap szerkesztőségében dolgozott, amelyet Heckenast adott ki. Ezekben az években bontakozott ki Hornyánszky Viktor igazi tehetsége, írói készsége, s itt mutatkozott meg hatalmas munkabírással és szorgalommal párosult vállalkozói szelleme.

Könyveinek egész sora jelent meg Heckenast kiadásában. Jó részük történelmi mű volt, de szerkesztett és kiadott egy földrajzi lexikont is. Hazánk történetén kívül megírta egyházunk történetét is, s amikor 1863-ban saját nyomdája lett, az egyházi irodalomnak csaknem egyedüli kiadójává és terjesztőjévé vált. Folyóiratok, naptárak, könyvek, szépirodalmi és teológiai művek, énekes- és imakönyvek, Bibliák hagyták el nyomdáját. Az Angol Bibliatársulat megbízása révén a magyar nyelven kívül románul, szerbül és más nyelveken is kiadta a Szentírást.

Egy feljegyzés szerint „előbb a Régiposta utcában, majd pediglen a Bálvány utca meg a Széchenyi tér sarkán volt a nyomdája Hornyánszky protestáns egyházi írónak. A hatvanas, hetvenes években főleg vallásos iratok készültek ebben a nyomdában, köztük az Angol bibliai társaság kiadványai is. Hornyánszky Viktor nyomdája a kilencvenes években a mostani – Aradi utca – helyére költözött, nagyszerű tipográfus periódust élve itt át. Legjava művészmunkásokkal dolgozott, s így érthető, hogy nyomatait még külföldön is csodálták”.

Kiemelkedő érdemei vannak Hornyánszky Viktornak a Budapesti Nyomdászok és Betűszedők Egylete létrehívásában is. Hosszú éveken keresztül elnöke volt az egyletnek, amelynek célkitűzései között a nyomdászok önképzése mellett beteg-, rokkant-, özvegy- és árvasegélyezés is szerepelt, valamint az átutazó nyomdászok támogatása. Az 1882-ben, 54 éves korában bekövetkezett váratlan halála alkalmával a fenti egylet közgyűlése így emlékezik meg: „Emberbaráti szívének egész melegségével csüggött az egylet érdekein. Nehéz napokban mint résztvevő, segítő és bölcs tanácsadó, derültebbeken mint együtt érző, híven megosztotta bánatainkat és örömeinket. A hála és kegyelet gyönge virágai e sorok. Maradandóbb emlék az, melyet tettei által a jelen nyomdásznemzedék szíveibe vésett...”

Hornyánszky Viktor első felesége elvesztése után másodszor is megnősült. A két házasságból kilenc gyermek született. Közülük Viktor és Ernő mint nyomdászok vezették tovább édesapjuk vállalatát annak halála után. Aladár a pozsonyi teológiai akadémiánk tanára, Gyula pedig a budapesti tudományegyetem klasszikafilológia professzora lett. Jolán nevű leánya dr. Belohorszky János budapesti ügyvédhez ment férjhez. Ő volt a nyomdaalapító Hornyánszky Viktor utolsó élő gyermeke, egyúttal édesanyja is az időközben szintén elhunyt, magas egyházi tisztségeket viselő dr. Belohorszky Lajos volt kelenföldi felügyelőnek.

Végül meg kell említenünk, hogy Hornyánszky Viktor alapítója volt az 1859-ben létesült Országos Protestáns Árvaháznak. Sok esztendőn keresztül pénztárosként is tevékenykedett: nemcsak kezelte, de gyarapította is az árvák pénzét. Az ügy iránt érzett szeretete és leleményessége új és új forrásokkal gazdagította az árvaház vagyonát. Halála évében már 70 árváról gondoskodtak az intézetben.

Temetése „ezer és ezer tisztelőjének jelenlétében ment végbe a Kerepesi temetőben. Virágokkal gazdagon behintett koporsója felett a nyomdász segélyegylet énekkarának megható éneke után Scholtz budai evangélikus lelkész úr tartott beszédet”.

Hornyánszky György és Hornyánszky Viktor – apa és fia. Mind a ketten tanítók, mind a ketten lámpások. Világító olajuk a mély és józan hit. Tanítójuk a hegyeshalmi és a budapesti gyülekezet. A tér, ahová rajtuk keresztül a gazdag tudás, a kiváló írói képesség és a segítő szeretet világító fénye belehullott: az egész magyarországi evangélikus egyház. Áldott legyen érte az Úr!

(Előadás Hegyeshalomban, 1967)

Zoltán László

::Nyomtatható változat::