Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Vendégeket fogadott október 2-án, szombaton a nagy múltú sárszentlőrinci evangélikus templom. A távolabbról érkezettekkel kiegészült gyülekezet a Zsivora György Népfőiskolai Alapítvány működésének tíz évéért adott hálát.

Az ünneplők az alapítvány által fenntartott sárszentlőrinci Teleházban gyűltek össze, ahol a népfőiskola munkáinak szép kiállításában – szőttesekben, gyékény- és szalmafonatokban – gyönyörködhettek. Szeverényi János országos missziói lelkész roma fiatalokkal érkezett, Sz. Tóth János elnök társaságában pedig a Magyar Népfőiskolai Társaság több tagját köszönthették a házigazdák. Eljöttek munkatársaikkal a megye – népfőiskola iránt érdeklődő – lelkészei is, de Kiskőrös és Kajárpéc, sőt Szarvas is elküldte az ott már működő vagy tervezés alatt álló népfőiskola vezetőit. Elhozták tapasztalataikat és kérdéseiket, hiszen a háború után megtorpant népfőiskolai mozgalom fellendítése egyházunkban most vált aktuálissá.

A hivatalosan délelőtt 10 órakor kezdődött templomi együttlétet az Ungaresca Consort 16–17. századi hangszeres muzsikája igyekezett még ünnepélyesebbé tenni, noha odakinn az istentisztelet alatt is dübörögtek a betonkeverő gépek, mert a lebontott régi lelkészlakás helyén most indult meg az építkezés. „A tízéves évforduló mellett valójában ezért is hálát kell adnunk!” – hangsúlyozta bevezetőjében Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke, hozzátéve, hogy „tíz év után még nem beszélhetünk aratásról, hiszen legfeljebb a sarjadás állapotában van a népfőiskolai munka, de törekedjünk arra, hogy jó magot vessünk”. Az evangélikus népfőiskolai munka egyik elindítója, az igehirdetésben idézett Csepregi Béla a „tiszta, jó magot” tartotta a legfontosabbnak annak érdekében, hogy a népfőiskola lelki megújulást adjon résztvevői számára.

Mint azt a nyár folyamán lapunk népfőiskolai melléklete is felelevenítette, az evangélikus népfőiskolai mozgalom a háború előtt nem nagyvárosokban, hanem kicsiny falvakban, gyülekezeti háttérrel szerveződött, követve a finn példát. (Az első „követek” Sztehlo Gábor és Csepregi Béla voltak.)

Sárszentlőrinc tíz évvel ezelőtt vállalta fel ennek a mozgalomnak az „édes terhét”. Ez elsősorban Csepregi Erzsébet lelkésznőnek köszönhető, aki édesapja nyomdokaiba lett lelkes képviselője, értője, művelője a népfőiskolának. E sajátos missziót természetesen nem egyedül, hanem hűséges munkatársaival végzi.

A hálaadó istentiszteleten dr. Csepregi Zoltán, az egyháztörténet professzora Veöres Imrét idézte: a népfőiskola „falumentő intézmény”. A háború előtt a falusi fiatalok hivatástudatát, nemzeti kultúráját és vallási meggyőződését volt hivatva erősíteni. Az evangélikus népfőiskola az evangélizáció új eszköze volt, ezért támaszkodott a Missziói Egyesületre, ezért voltak szervezői a missziói lelkészek. Történetük megismerése ma arra tanít minket, hogy nehéz és elkeserítő helyzetekből is van kiút, ha – miként azt Sztehlo Gábor tanította – Krisztus megismerését tűzzük ki célul. A népfőiskolák támogatása ezért a helyi gyülekezetek feladata is, hiszen a népfőiskolát elvégzők a gyülekezet segítői, a lelkész munkatársai lehetnek.

A mozgalom mai helyzetét ismertette a Magyar Népfőiskolai Társaság elnöke, Sz. Tóth János. Az országos, világi szervezet elnökeként arra mutatott rá, hogy a népfőiskolai mozgalom ma is rendkívül korszerű. A nemzetközi kapcsolatokat is ápoló társaság igyekszik átvenni a jó példákat külföldi partnereitől, de elsődleges feladata a helyi közösségekkel való együttműködés és a mindenkori államvezetés felelősségének ébrentartása. Sz. Tóth János ismertette a működő népfőiskolák változatos tematikáját és különböző programjait.

A rövid beszámolók már a napfényes udvaron hangzottak el. Elsőként Kocsis István (képünkön), a helyi munka szervezője, majd Lupták György, Lázár Zsolt, Füller Mihály, Jankovics Béla mondta el mindazt, amit az evangélikus népfőiskolák érdekében tettek és terveznek.

Mihályfi Márta a vezetőképzés fontosságát hangsúlyozta, hisz jelenleg kevés az igazán „értő szakember”. A jó példák meglétét igazolta Ács Sándorné, aki beszámolójában a hantosi ökológiai mintagazdaság tevékenységét részletezte.

A konferenciajelleget öltött népfőiskolai nap résztvevői a délutánt az uzdi romák között töltötték, ahol a helybéli cigány asszonyok nagy sikerrel kínálták a szabadban főzött ízes halászlét és lecsót. Gáncs Péter Pál apostol szavaival köszöntötte a vendéglátókat: „Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetsége eggyé tette (…); nem vagytok több idegenek.” (Ef 2,14.19)

A volt iskola – most múzeum – udvarán felállították Kerpács János kocsolai cigány fafaragó alkotását, és ugyanitt – többek között – a Duna Televízió népszerű bemondója, Horváth Kálmán tolmácsolásában hangzottak el versek és novellák.

Záróáhítatában Szeverényi János hangsúlyozta, hogy szabad az út a templomból a cigánytáborba. Nem leereszkedéssel, hanem egymás kultúráját megbecsülve kell együtt élnünk ebben a hazában.

Bencze Imréné

Regionális hozzárendelés: Sárszentl?rinci Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::