A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Uniós csatlakozásunk után első ízben rendeztek olyan szakmai konferenciát, mely az állam és az egyház kapcsolatát igyekezett több oldalról is megvilágítani az új tagállamokkal bővült európai közösségben. Az előadások szünetében a szervezőgárdát irányító dr. Gulyás Kálmán címzetes államtitkárral beszélgettünk.

– A tudományos konferencia egyik szekciója „Az egyházak feladatai az egyesült Európában” címet viselte. Ezen az alkalmon Ön is részt vett, és elmondta, hogy az egyházak nagyon jól tudják, mit kell csinálniuk. Véleménye szerint mi a teendőjük?

– Ez nagyon kényes kérdés. Ezzel a kijelentésemmel arra akartam célozni, hogy az egyház emberek közössége. Evangéliumot hirdet, férfiakat, nőket vonz magához minden társadalmi rétegből és korosztályból. Ezt azonban intézményként teszi. Intézményként épült be a modern társadalomba, intézményként törekszik érdekei érvényesítésére. Az államnak fenn kell tartania az állandó kapcsolatot ezzel a nagyon is fontos institúcióval, és kötelessége segíteni minden olyan próbálkozásában, amely a polgárok javát szolgálja.

– Konkrétan miben jelölné meg az államnak az egyházakkal kapcsolatos legfontosabb feladatait?

– Az állam értékhordozó, de ideológiailag semleges. Helyzetét a történelmi hagyományok, a mindenkori jelen adottságai, valamint a jogi keretek határozzák meg. Állam és egyház szétválasztása az alkotmányos alapelvek közé tartozik. Ugyanakkor azonban vannak közös céljaink, amelyekben nagyon fontos, hogy együttműködjünk. Gondolok itt például a szegénység leküzdésére, vagy az idősek, betegek és rászorulók gondozására, illetőleg az oktatásra. Az ilyen típusú közfeladatok egyházi felvállalását az állam normatív módon támogatja.

Összefoglalva: tizenöt évvel a rendszerváltás után nekünk most az a dolgunk, hogy az 1990-ben lefektetett nagyon jó jogi alapokat, az akkor meghozott törvényeket végrehajtsuk vagy – ha kell – módosítsuk.

– A szakmai tanácskozás egyik sokakat érdeklő csoportos beszélgetésének témája az egyházfinanszírozás volt. A jelenlegi kormány ezen a téren szükségesnek tart-e módosításokat?

– Az egyházfinanszírozás meghatározott keretén belül egyes elemek nyilvánvalóan pontosításra szorulnak. Most folyik a Vatikánnal kötött megállapodás végrehajtásának ellenőrzése. Ez azt jelenti, hogy egy bizottság – melynek létrehozását a Vatikán kezdeményezte, és ezzel Medgyessy Péter miniszterelnök is egyetértett – konkrétan áttekinti a finanszírozás csatornáit. Most a normatív finanszírozás vizsgálatánál tartunk, de természetesen az egyszázalékos felajánlásokra is kitérünk majd.

– Korábban jelentős segítséget jelentett az is, hogy az ingatlanrendezésre kapott összegből épített új egyházi létesítmények után az áfát vissza lehetett igényelni. Uniós tagállammá válásunk után ez a lehetőség megszűnt.

– Ez a közösségen belüli gazdasági elvekre vezethető vissza.

– Az állam és az egyház viszonyát érintő bármely kérdést befolyásol-e valamilyen módon hazánk uniós csatlakozása?

– Közösségi tagságunk az állam és az egyház eddig kialakult kapcsolatát semmilyen módon nem befolyásolja. Nincs egységes uniós norma. A már aláírt, de még nem ratifikált uniós alkotmány ötvenegyedik szakasza kimondja, hogy az állam és az egyház viszonyát az egyes tagországok nemzeti jogrendjük alapján szabályozzák.

– Ez megerősíti a tanácskozás egyik előadójának azon megállapítását, mely szerint nincs egységes egyházi modell, egységes „vallási piac”.

– Magam is osztom ezt a véleményt. Egy egységes uniós modell már csak azért sem jöhet létre, mert minden ország más-más történelmi utat tudhat maga mögött; ennek következtében az egyes államokban eltérő kapcsolatrendszer alakult ki az állam és az egyház között. Az egyedüli, mindenkire egyformán érvényes kritérium az, hogy a tagországokban biztosítsák a vallásszabadságot. Magyarországon teljesül ez a feltétel. Hazánkban az állam és az egyház viszonyát illetően az 1990. évi IV. törvény az irányadó. Eszerint minden bejegyzett egyházat egyenlő jogok illetnek meg, és ugyanazok a kötelezettségek terhelnek.

– A konferencia a múltat is érintette. Egy-egy csoportos beszélgetés keretében szó esett az úgynevezett „kommunista modellről”, valamint az egyházaknak a második világháborúban és a huszadik század diktatúráiban betöltött szerepéről is…

– Úgy gondolom, hogy mindez már a történelmi múlt része, nincs napi aktualitása. A tudósok kutatják, és természetesen szeretnék feldolgozni ezt az időszakot.

– Ezek szerint nem érzi úgy, hogy még a mai nemzedékre is hat a történelmi múlt és annak öröksége?

– Természetesen én sem cáfolnám ezt az állítást. Előbb-utóbb el kell kezdeni rendet teremteni a lelkekben. Úgy gondolom, hogy a keresztény ember egyik legfőbb értéke az, hogy képes megbocsátani és megbékélni. Ebben az irányban kellene haladnunk. Az állam nyitott arra, hogy feldolgozzuk a múltat, és szembesüljünk mindazzal, ami egykor volt. Amennyiben igazságtalanság történt, azt jogszerű módon kell orvosolni, nem pedig egy újabb igazságtalansággal kompenzálni.

– Apropó, nyitottság! Sokak szerint ennek a most megrendezett konferenciának bizonyos értelemben gesztusértéke van. Véleménye szerint sikerült megvalósítaniuk minden előzetesen kitűzött célt?

– Remélem, igen. Noha természetesen hívtuk és vártuk az egyházak reprezentánsait is, ez elsősorban tudományos és világi rendezvény volt. Kettős céllal invitáltuk a Parlamentbe az uniós államok tudós szakembereit, illetve láttuk vendégül a történelmi egyházak és a kisebb vallási közösségek képviselőit hazánkból és a határon túlról. Egyrészt azt szerettük volna, ha találkozások jönnek létre, másrészt pedig élénkebb párbeszéd indul meg az egyes felekezetek, valamint az egyház és az állam között. Azt reméltük, hogy a külföldi előadók – saját országaikból hozott példák és megoldások ismertetésével – szintén elősegítik azt, hogy a magyar tudósok és az egyházak képviselői újabb szempontokra tegyenek szert az állam és az egyház viszonyával kapcsolatban. Azt gondolom, hogy öszszességében jól sikerült rendezvényt tudhatunk magunk mögött, melynek reménység szerint még lesz folytatása.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::