A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Egymás jobb megismerésének és a párbeszéd elősegítésének szándékával tartottak neves külföldi és magyar előadókat felvonultató szakmai tanácskozást szeptember 28–30-án az Országházban. Az Állam és egyház az egyesült Európában című konferenciát impozáns környezetben, a Parlament felsőházi termében rendezte meg a Miniszterelnöki Hivatal Egyházi Kapcsolatok Államtitkársága. Az eseményen mintegy háromszázötven meghívott vett részt. A szervezők a téma világi kutatói mellett természetesen számítottak minden hazánkban bejegyzett egyház érdeklődésére is. A felekezeti megoszlás tekintetében azonban a történelmi egyházak képviselői végül „alulmaradtak” a kisebb vallási csoportok delegáltjaival szemben. Egyházunkat Gáncs Péter püspök, dr. Frenkl Róbert országos felügyelő, a hittudományi egyetemről dr. Reuss András professzor, dr. Jutta Hausmann professzor asszony, valamint id. dr. Fabiny Tibor nyugalmazott teológiai tanár képviselte; az erdélyi magyar evangélikusság részéről pedig Adorjáni Dezső megválasztott püspök és Zelenák József lelkész, püspökhelyettes volt jelen a tanácskozáson.

A háromnapos tudományos ülést Kiss Péter kancelláriaminiszter nyitotta meg, kiemelve, hogy a kormány fontosnak tartja a vallásszabadság biztosítását, valamint az állam és az egyház elválasztását, mert ezek a társadalmi béke és fejlődés döntő tényezői. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ez a „jóindulatú elválasztás” nem kizárja, hanem megköveteli, hogy a kormány aktívan is segítse az állam és az egyházak közötti békés, harmonikus együttműködést.

A harmadik nap végére „kissé megfogyatkozott” hallgatóság a tanácskozás témájához kapcsolódó neves külföldi (német, osztrák, olasz, angol, belga, illetve amerikai) és magyar tudósok előadásait hallgathatta meg. Az utóbbiak közül „Az egyház szerepe a társadalomban” című felszólalásában Tomka Miklós szociológus kiemelte, hogy Európában a „keresztény alapozás” nyomai ma is jól láthatóak, s meghatározóan jelen vannak erkölcsi tudatunkban, értékrendünkben. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az egyháztagság kulturális adottságból egyre inkább személyes vállalássá válik, ám az intézményi kötődéstől függetlenedő, individualizálódó magánvallásosságot tévedés lenne társadalmilag meghatározó formának tekinteni. Miközben ugyanis Európa nyugati felén tömegével lépnek ki emberek az egyházakból, a volt szocialista tábor országaiban a rendszerváltást tömeges belépések követték, és az egyházak társadalmi tekintélye azóta is inkább emelkedik, semmint csökken. Hétvégéken legalább egymillió, nagy ünnepeken háromszor annyi ember megy istentiszteletre (miközben ennél sokkal többen mondják magukat vallásosnak), tehát komolytalan azt állítani, hogy az pont ugyanannyi, mint a társadalomnak a magát ateistának mondó 4-5 százaléka – mutatott rá a vallásszociológus. Hangsúlyozta, hogy „Magyarországon nem létezik még egy olyan társadalmi szervezet vagy mozgalom, amelynek megközelítően annyi elkötelezett tagja lenne, mint a történelmi nagy egyházaknak. Ez egyszerre adottság és feladat. Feladat, mert noha csak a társadalom töredékét képviselik, de a sokfelé töredezettségben még mindig a viszonylag legnagyobb töredékét. Ezért az egyházak többet tehetnek a társadalom, az emberek önerejükre való ébresztése érdekében, mint bárki más.”

A pulpituson Tomka Miklóst követő Gábor György vallásfilozófus kijelentette, hogy a „vallási párbeszédnek sok értelme nincs”, az egyes egyházak között ugyanis „nincs átjárás”. A provokatívnak szánt kezdés után előadását azzal zárta, hogy az előbbi megállapítás ellenére is törekedjünk egymás jobb megismerésére és megértésére.

A csütörtöki zárónapon – mely az európai, illetve a nemzeti identitást vizsgálta – Gyáni Gábor, az MTA doktora előadásában azt hangsúlyozta, hogy népünk szellemi értékeit kell képviselnünk az unióban.

Nagy érdeklődés kísérte Komoróczy Géza „Vallások Európában: történeti szempontok a jelenhez” című előadását. Az ELTE Judaisztika Tanszékének professzora – Tomka Miklós megállapításainak némiképp ellentmondva – arról szólt, hogy az egyházak befolyása napjainkra erősen relativizálódott, mert eltűnt mögülük a hatalmi erő. Amit ma vallási sokféleségnek nevezünk, az az emberi sokféleség egyik dimenziója, az ókori politeizmus közvetett utódja. Szerinte a homogén vallású társadalmak ideje lejárt. Potenciálisan már régóta; a kereszténységen belül a keleti egyházak önállóvá válásával, majd pedig a reformációval. Mindazonáltal úgy vélte, hogy a vallások és az egyházak elősegíthetik az európai integrációt, mert „a vallási közösségek – éppen természetüknél fogva – át tudnak lépni a nyelvi, politikai, kulturális határokon anélkül, hogy megsértenék őket”.

A plenáris ülések keretében zajló előadások és a korreferátumok mellett a résztvevők kisebb munkacsoportokban is elmélkedhettek a konferencia átfogó témakörének egy-egy eleméről. Az ilyen formában megvitatott kérdéseket a csoportvezetők rövid beszámolókban összegezték. („A hitvalló mozgalmak alakulása a 21. század elején Amerikában” címmel szervezett workshop vezetésére a szervezők ifj. dr. Fabiny Tibor evangélikus irodalomtörténészt kérték fel.)

A konferencia az említetteken kívül is számos oldalról elemezte az egyházak helyzetét, az előttük álló kihívásokat. A szakmai fórum az egyházi kapcsolatok címzetes államtitkárának szavaival zárult. Dr. Gulyás Kálmán elmondta, hogy a tanácskozás anyagát hamarosan könyv formájában is közreadják, továbbá hogy – terveik szerint – a szimpóziumnak lesz folytatása. Csak remélni lehet, hogy a későbbiekben az állam és az egyház kapcsolatát – az európai dimenzió után – kifejezetten a magyar viszonyokat tekintve is megvizsgálják majd.

G. Zs.

::Nyomtatható változat::