Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az elmúlt verőfényes hétvégén az őszi napsugarak jólesően melengették az előadások szüneteiben a külső-belső világosságra vágyódó, sok helyről összegyűlt presbiterek és más tisztségviselők arcát a piliscsabai istenháza kertjében. A résztvevők csak annyit tudhattak az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) lapunkban is közzétett meghívójából, hogy az anyagi javak és a pénzkezelés szabályairól hallhatnak majd tanításokat az ige fényében. De arra nem is gondolhattak, hogy egyben egy intenzív, bentlakásos „sáfártovábbképző tanfolyam” részesei is lesznek, ahol szigorú és feszes tanrend szerint elméleti és gyakorlati foglalkozások sora vár rájuk.

Minderre azért került sor, hogy a gyülekezetekben eddig is betöltött szolgálatukat tudatosabban, egyre magasabb szinten, a Szentírás tanítása szerint folytassák. Hogy jól, hűen, okosan és bölcsen sáfárkodjanak a reájuk bízott anyagi javakkal is, s úgy kezeljék azokat, amint azt Uruk „munkaköri leírásként” számukra meghagyta.

Az első tantárgy – alapozó jelleggel – a mindennapi kenyérről adott tanítást. Bevezető áhítatában (Lk 11,3 alapján) Fűke Szabolcs tordasi-gyúrói lelkész feltette az alapvető kérdést: miért kell a pénz? Tudjuk, hogy Luther Kis kátéjában a mindennapi kenyér tágan értelmezett fogalmába tartozónak tekintette az anyagi javakat, a pénzt is.

A második tantárgy már nehezebb kérdéseket feszegetett: a pénz rontó hatalmáról szólva (1Tim 6,9–11 alapján) Bartucz István szákszendi lelkész leszögezte: az egyház nem gazdasági társaság! Jézus Krisztus „alapító okiratában” – a missziói parancsban – fő célként az evangélium hirdetését rendelte el. Következésképp ennek kell alárendelni az anyagiakkal való gazdálkodást is.

Fő tantárgyként a pénzkezelés gyakorlati szabályai kerültek napirendre. Garai András nyíregyházi presbiter, egyházmegyei számvevőszéki elnök az adakozásról írott páli tanítás (2Kor 8,9) alapján emelt ki néhány fontos szempontot, de természetesen felidézte a 2000. évi I. zsinati törvény idevonatkozó részeit is az egyház háztartásáról. (Az előadó megemlítette, hogy Anániás és Szafira halála hamis pénzkezelésük miatt következett be. Pál kipróbált testvéreket ajánl az adományok összegyűjtésére, továbbítására, s ajánlólevelet ad nekik, ezzel hitelesítve szolgálatukat.) Kinek mennyije van, annak mértéke szerint adakozzon, mert ami az egyiktől áldozat (lásd az özvegyasszony két fillérjét), ugyanannyi a másiktól gyalázat! – summázta Garai András.

A késő estig tartó, igen nagy aktivitást kiváltó presbiteri ülésen a résztvevők hét, a gyülekezet „üvegzsebébe nyúló” kérdést tárgyaltak meg, és ezzel kapcsolatban hitbeli döntéseket hoztak, bizonyítván azt, hogy jól elsajátították az „elméleti-igei” ismereteket.

Az anyagi javakhoz való helyes, ige szerinti magatartást Göllner Pál zuglói presbiter 1Tim 6,6–8 alapján, korántsem mellékes tantárgyként, így foglalta öszsze: „Nagy nyereség az istenfélelemmel együtt járó megelégedettség, aminek egyedüli forrása Krisztus.”

Mintegy a sáfártovábbképzés zárszavaként Pintér Károly lelkész több évtizedes gyakorlati tapasztalat birtokában helyezte a presbiterek szívére: „Járjatok az Úr világosságában!”

A „tréning” végén az EKE elnökét faggatta a tudósító: mi a céljuk ezekkel a presbiteri hétvégékkel? Györfi Mihály nyírszőlősi lelkész elmondta, hogy a gyülekezetekben különböző területeken önként szolgáló laikus testvéreket szeretnék ily módon is felkészíteni a „szakszerűbb” munkavégzésre és az istentiszteleti szolgálatokra is. A nyolcvanas évek végén indult mozgalom több mint öt éve szervezi ezeket a hétvégéket, amelyekre évek óta Pintér Tibor állít össze változatos, tematikus, gyakorlatias programokat. Ezt a hétvégét úgy minősítette a presbiterek ülésén is elnöklő Györfi Mihály, hogy a résztvevők kiválóan megfeleltek a sáfártovábbképzésen, s gyülekezeti szolgálatukat folytatva magasabb osztályba léphetnek.

–i –s

::Nyomtatható változat::