Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma kórusának szolgálatát már sokan hallhatták egyházunkban. Áprilisban a lelkésznők harmincéves ordinációjára emlékező istentiszteleten adtak koncertet a zuglói templomban, nyáron több gyülekezetünkben énekeltek a Balaton partján, szeptemberben a gödöllői Jubál fesztiválon léptek fel, október 2-án pedig a Lágymányosi Ökumenikus Központban mutatkoztak be más felekezetek asszonytestvérei előtt kétszer félórás zenei programjukkal. Bíros Krisztiánné, Ildikó tanárnővel, a kórus vezetőjével itt sikerült beszélgetnem.

– A fellépések hosszú sora azt a képet sugallja, mintha nagy múltra tekintene vissza az együttes.

– Ez nem így van. Csupán egy esztendeje alakultunk meg. A lányokkal való kapcsolatom mégis régebbi keletű. Négy évvel ezelőtt, amikor énektanárként az iskolába kerültem, már találkoztam velük az iskolai kórusban. Ott természetesen a hagyományos egyházzenei műveket tanultuk. A 2003. évi Jubál fesztivál adta meg aztán a bátorítást, hogy könynyűzenei műfajjal próbálkozzunk.

– Milyen stílust képviselnek?

– Pontosan nem is lehet meghatározni azt a zenei irányzatot, amelyet mi követünk. Sokaknak ismerősek a dalaink, hiszen több szabadegyházi közösségben éneklik őket. Mi azonban igyekszünk a saját ízlésünk szerint áthangszerelni ezeket az angolszász dallamokat.

– Az ökumenikus központban úgy tűnt, gazdagodott az együttes repertoárja, sőt kezd kialakulni egy egyéni stílus, sajátos arculat is.

– A nyár vége óta a lányok maguk írják az énekek szövegét. Ír és ausztrál népdalfeldolgozásokat használunk zenei alapként. Ehhez készülnek a diákok versei Isten hatalmáról, bűnbocsánatról, szeretetről. Munkánkat néhány felnőtt is segíti. Kolléganőm férje, Kalina Zoltán szólógitározik, a férjem basszusgitáron játszik, volt diákunk, Páldi Roland zongorázik, kedves ismerősünk, Batta Tibor pedig dobol. Ugyanakkor diákjaink is játszanak különböző hangszereken. Itt Lágymányoson például a hegedűn kívül, amelyet én szólaltattam meg, trombitát és fuvolát is „bevetettünk”.

– Tanárnő! Tudjuk, hogy egy gimnáziumi kórusnak nem lehet állandó a tagsága. Említette, hogy az együttesből sokan már ebben a tanévben érettségizni fognak. Elkerülnek Aszódról, így a kórustól is. Miben látja ennek a néhány együtt töltött esztendőnek az értelmét?

– Kórusunk minden tagját különlegesnek, rendkívül tehetségesnek tartom. Öröm együtt zenélni, együtt szolgálni velük. Az igazi célt azonban abban látom – és ez egyben a reménységem is –, hogy az itt megtanult énekek megmaradnak a diákjainkban, s a sokszor általuk megfogalmazott imaverssorok megtartó erővé válnak életük későbbi küzdelmeiben.

B. P. M.

::Nyomtatható változat::