Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Ha a lutheránus hívek fellapozzák a 2001-es kiadású Evangélikus énekeskönyvet, egy bizonyos Kepler Jánostól származó imádságot is olvashatnak „Hála és dicséret Isten teremtett világáért” címmel: „Istenem, hatalmasak műveid, csodálattal szemléli mindenki, aki szeretettel tekint rájuk. Köszönöm, Teremtőm és Uram, hogy annyi örömöt adtál teremtésedben. Köszönöm, hogy kezed munkája oly elragadó. Ha mondtam volna valami hozzád nem méltót, vagy ha a magam dicsőségét kerestem volna, bocsásd meg nekem kegyelmesen.” Mivel a név mellett ott a születési és halálozási dátum is, a figyelmes olvasók könnyedén megállapíthatják, hogy Kepler János nem más, mint az 1571 és 1630 között élt német csillagász, fizikus, matematikus, Johannes Kepler, minden idők egyik legnagyobb asztronómusa.

Kepler életéről és munkásságáról megszámlálhatatlanul sok könyv és újságcikk jelent már meg magyar nyelven is. Az alábbiakban megpróbáljuk röviden összefoglalni a kiváló csillagász életének fontosabb egyházi és vallási kapcsolódási pontjait – amelyek közül néhánynak magyar vonatkozása is van. Az időutazást külön érdekessé teszi az a tény, hogy az asztronómus élete arra a korszakra esett, amikor a ma békésen együtt munkálkodó felekezetek összecsaptak, amikor egymásnak feszültek a reformáció és az ellenreformáció erői, és Európában zajlott a harmincéves háború.

Az 1571. december 27-én a württembergi Weil der Stadtban született lutheránus Johannes Keplert nagyapja, a város polgármestere lelkésznek szánta, így a hirschaui, az adalbergi és a maulbronni egyházi iskolákban tanult. Apja, a lutheránus Heinrich Kepler a katolikus császár seregének zsoldos katonájaként szolgált. Kepler húga, Margarete – akivel a tudós egész életében kiváló kapcsolatot ápolt – protestáns lelkészhez ment feleségül: férje Heumaden evangélikus lelkésze volt.

1589-től az egykori Ágoston-rendi rendházban működő tübingeni lutheránus egyetem hallgatója volt, papi pályára készült. A teológia mellett matematikát és csillagászatot is tanult, és itt ismerkedett meg Kopernikusz tanaival. Bár kitűnő eredménnyel végezte iskoláját, a kopernikuszi világkép hirdetése, illetve világiasnak ítélt nézetei miatt végül nem kapott lelkészi beosztást. 1594-től Stájerországban, a grazi lutheránus gimnázium matematika-, retorika- és erkölcstantanáraként működött, illetve latin költészetet is tanított. Emellett tartományi matematikusként is dolgozott.

Mysterium cosmographicum című alapművében 1596-ban „kiszámította” a világ teremtésének időpontját. Ezt Kr. e. 4977. április 27-ére, vasárnapra tette. Megpróbálta megállapítani a világ végének a napját is, de nem tudott az égitestek mozgásában olyan belső okot találni, amely miatt ez a mozgás valamikor megszűnne. Tartományi matematikusként naptárkészítéssel bízták meg. Ennek során – lutheránus körökben ellenérzést kiváltva – kiállt a XIII. Gergely pápa által 1582-ben véghezvitt naptárreform mellett.

1598-ban a jezsuiták által nevelt Habsburg Ferdinánd került Stájerország élére. A régens a tartomány protestáns lakóit vissza akarta téríteni a katolikus hitre. Intézkedései részeként bezáratta az evangélikus iskolákat; azoknak a protestáns tanítóknak, akik nem voltak hajlandók katolizálni, el kellett hagyniuk az országot. Kepler költözni kényszerült: rövid ideig Magyarországon, a Vas megyei Petáncon (ma Petanjci, Szlovénia) élt. Később külön engedéllyel visszatérhetett Stájerországba, de tartományi matematikusi állását nem kapta vissza. Az ellenreformáció miatt – mivel ellenállt a neves protestáns személyek katolizálását célzó, VIII. Kelemen pápa által kezdeményezett és a jezsuiták közreműködésével folytatott kísérletnek – 1600-ban ismét távoznia kellett.

Ebben az esztendőben lett Tycho Brahe dán csillagász asszisztense, majd 1601-től utódja a vallási toleranciájáról híres Prágában: a katolikus Rudolf császár – és magyar király – messze földön elismert udvari csillagászaként és matematikusaként tevékenykedett. A csillagász kiterjedt levelezésében, A Jupiter és a Szaturnusz tíz nagy konjunkciója című könyvében, illetve egy külön füzetben először foglakozott tudományos alapossággal Krisztus születési dátumának pontos meghatározásával és a betlehemi csillag eredetével. A mai tudományos állásponttal egyező módon – bár hibás kiváltó okot feltételezve – megállapította, hogy a betlehemi csillag a Jupiter és Szaturnusz bolygó ritkán bekövetkező, szoros együttállása volt. A Megváltó születési dátuma ennek megfelelően Kr. e. 7-re tehető. Kepler teológiai tárgyú művet is írt – latin nyelven, majd évekkel később újabb kiegészítésekkel megjelentette németül is –, amelyben az úrvacsora kérdéskörével foglalkozott.

Rudolf halálát követően, 1612-ben Kepler Linzbe utazott, ahol a rendek szolgálatában tartományi matematikusként, illetve a tartományi iskola matematikatanáraként tevékenykedett; az új uralkodó, Mátyás – aki szintén magyar király is volt – engedélyével eközben prágai udvari matematikusi állását is megtartotta. A császár, immáron sokadszor, rendet akart teremteni a német birodalom területén használatos naptári rendszerek között. Keplert kérte fel, hogy a Gergely-naptár bevezetése tárgyában készítsen előterjesztést. A csillagász a Dialogus de calendario Gregoriano című művében is közzétette álláspontját. Ezt azonban a regensburgi birodalmi gyűlés végül nem fogadta el.

Eclogae chronicae című könyvében kiegészítette a Jézus születési évét tárgyaló tanulmányait. Ebben Heródes uralkodásának, Krisztus megkeresztelésének, tanításainak és kereszthalálának időpontjával foglalkozott. Miközben az úgynevezett Rudolf-táblázatokon dolgozott, Ferdinánd – immáron császár és magyar király – megerősítette őt udvari matematikusi állásában, de 1626-ban a protestánsüldözések miatt jobbnak látta, ha távozik Linzből.

1. november 15-én hunyt el Regensburgban. A később háborús események miatt teljesen elpusztult Szent Péter temetőben sírjának feltételezett helyére Dalberg Károly regensburgi katolikus érsek állíttatott díszes emlékművet 1808-ban.

Ha a csillagászat barátai valamilyen formában hozzáférnek Kepler egyik legnagyobb művének, a Mysterium cosmographicumnak az egészéhez vagy részleteihez, a következő önvallomást olvashatják: „Három dolgot kutattam főképpen: a bolygópályák számát, nagyságát és mozgását. Arra, hogy ehhez hozzákezdeni merészeljek, a nyugvásban lévő dolgoknak, a Napnak, az állócsillagoknak és a közbeeső térnek, Istennek az Atyával és a Szentlélekkel való szép harmóniája bírt rá.”

Rezsabek Nándor

::Nyomtatható változat::