evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

A címként olvasható mondat egyúttal a paksi evangélikusok által rendezett, reformáció ünnepén megnyílt kiállítás címe is, amellyel büszkén hirdetik az istenháza jubileumát.

Több ez, mint büszkeség – sokkal inkább az Úristennek szóló hála, amint ez a kiállítás bevezetőjében is olvasható. Hála az elődökért, akik ezt a „szép összhangzatos, minden kicsiny részletében kidolgozott és hibátlanul megvalósított neoklasszikus templomot” (idézet Sólyom Károly Egy evangélikus gyülekezet a Duna partján című könyvéből) és a hitet ránk hagyományozták; és hála azért, hogy emlékezhetünk elődeinkre és az elmúlt időszakra.

Az időszaki kiállítás anyagának gyűjtése Horváth János presbiter ötlete nyomán indult meg. Sokan hozták el családjuk féltve őrzött ereklyéit: őseik Bibliáját, énekeskönyvét, köztük német nyelvűeket. Akadt egy katonai imakönyv is. Sólyom Károly gyűjtéséből is kiállítottunk néhány tárgyat.

Az egyik témakört a keresztény, illetve protestáns élet fő állomásai adták: keresztelő, konfirmáció, esküvő, temetés. Bekeretezett vagy foszladozó emléklapok emlékeztetnek a felmenőkre és a lelkipásztorokra; a legrégebbi dokumentumok Horváth Sándor főesperesre, a templomépítőre (1840–1930). Róla és utódairól emlékezik meg a kiállítás „Emlékek a templom, a parókia történetéből, a gyülekezet lelkészeiről” című része. Egy 1927-ben készült fénykép Horváth Sándor hatvanéves paksi lelkészi jubileumát örökíti meg, melyre Kapi Béla püspök is ellátogatott.

Fényképek, tárgyak, dokumentumok, írások és aláírások idézik föl Thüringer (Kőszegi) Lajos, Schmidt János, Sólyom Károly, Brebovszky János, Brebovszkyné Pintér Márta lelkész és Pál Béla, Tóth Ildikó, Jankovits Béla segédlelkész alakját. A látogató belelapozhat Sólyom Károly esperes, püspökhelyettes lelkészi naplójába, igehirdetési jegyzeteibe és fent említett könyvébe, mely munkánk vezérfonalát adta. 1880-ban borzalmas tűzvész pusztította el a község nagy részét, így a templomot is. A mellette álló iskola tetőzete is leégett. Minderről és az újjáépítésről kézírásos visszaemlékezést olvashatunk Hoffmann Ferenc tanító tollából.

Egy 1870/71-ben kezdődő iskolai anyakönyv, elsárgult, megkopott csoportképek jelzik a következő témát: „Egyházi oktatás, hitoktatás”. A gyülekezeti élet háború előtti dokumentumai láttán szüreti mulatságok, evangélikus egyleti színielőadások elevenednek fel, majd a jelenlegi lelkész, Szabó Vilmos Béla nevével fémjelzett időszakba nyerhet bepillantást az érdeklődő.

Koch Józsefné, a kiállítás rendezője (Paks)

::Nyomtatható változat::