Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé. (2Kor 5,10)

Szentháromság ünnepe után az utolsó előtti héten az Útmutató reggeli igéi az utolsó időkről, az örök üdvösséget vagy kárhozatot megelőző ítéletről adnak világos tanítást. Teljes körű „átvilágításra” kerül sor Krisztus ítélőszéke előtt, de Péter az istentisztelet bevezető igéjében így biztatja Isten gyermekeit: „…teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Pt 1,13) Pál Isten fiainak reménységével tekint a teljességre, „várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól.” (Róm 8,23–24) Az utolsó ítélet példázata szerint nem a rossz cselekvése, hanem a jó elmulasztása a „kecskék” bűne. Örök büntetésük a király közeléből való eltávolíttatás; s ez a pokol lényege. Az irgalmasság hatféle cselekedetét Luther így összegzi: „Jól vigyázz hát, hogy el ne menj az Isten mellett. Minden rád szoruló szegényben Ő közelít hozzád. Egészen kezed ügyében van, s bármit teszel, Vele teszed. A világ tehát telis-tele van Istennel.” Az igaz „juhok” jutalma: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.” (Mt 25,34) Az ítéletet Isten csak Fiának adta át, ezért reformátorunk józanul int: „Ez a szétválasztás és elkülönítés ebben a világban addig a napig nem történik meg – még a Krisztus egyházában sem –, hanem jóknak és gonoszoknak itt együtt kell maradniuk.” Jézus a Hegyi beszédben előre meghirdeti a szétválasztás „szempontjait”: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, (…) hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21). Mint például az okos ember, aki kősziklára, Jézusra építette a házát, életét! És te? „Az Úr megítéli az ő népét” (Zsid 10,30) is, de csak a hitszegés szándékos bűne, a Szentháromság Isten tudatos megtagadása és elutasítása nem nyer bocsánatot! A bűnbánati és imanap igéje szerint a terméketlen fügefa még egy utolsó kegyelmi időt kap a nagy vincellér közbenjárására. S ezután „ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el” (Lk 13,5). Minden évben tizenegy nappal az egyházi év vége előtt hangzik fel – nekünk is – utolsó figyelmeztetésként ez az ige, ezen a jellegében a böjt kezdetéhez, a hamvazószerdához hasonló bűnbánati és imanapon! A vasárnapi epistolai igében ötször szerepel a gyülekezet hite, ezért Pál hálát ad az igazságosan ítélő Istennek: „…eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között.” (2Thessz 1,10) Erről Jézus így tesz bizonyságot: „…meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin” (Mt 26,64), „ítélni élőket és holtakat”. Ekkor minden halott feltámad, és megjelenik a nagy fehér trónus előtt. Ez az utolsó ítélet: „Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették” (Jel 20,15), ami a második halál. Ma még kérheted: „Ments meg engem, Uram, az örök haláltól!” (EÉ 494,1)

Garai András

::Nyomtatható változat::