Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

– Tehát interjút szeretnél kérni tőlem? – kérdezte Isten.

– Ha van rá időd – válaszoltam.

Isten mosolygott.

– Az én időm örökkévalóság. Milyen kérdések vannak a tarsolyodban?

– Például hogy mi az, ami a leginkább meglep az emberiséggel kapcsolatban – mondtam.

Isten így felelt:

– Az, hogy beleunnak a gyerekkorba. Siettetik, hogy felnőjenek, és azután újra gyerekek szeretnének lenni. Az, hogy tönkreteszik az egészségüket azért, hogy pénzt keressenek, aztán az összes pénzüket az egészségük helyreállítására költik. Az, hogy miközben aggódva gondolnak a jövőre, elfelejtik a jelent, így sem a jelenben, sem a jövőben nem élnek. Az, hogy úgy élnek, mintha sosem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha sohasem éltek volna.

Isten ekkor megfogta a kezem, s egy ideig csendben maradtunk.

Azután újra kérdeztem.

– Te mint szülő, mit tartasz fontosnak: mit kell a gyerekeidnek életük során megtanulniuk?

Isten mosolyogva válaszolt:

– Tanulják meg azt, hogy nem kényszeríthetik ki senkinek a szeretetét. Amit megtehetnek, az az, hogy hagyják magukat szeretni. Tanulják meg azt, hogy ne méregessék magukat folyton másokhoz. Azt is tanulják meg, hogy pillanatok alatt mély sebeket ejthetünk szeretteinken, de sok évig tart begyógyítani őket. Tanuljanak meg elnézőnek, türelmesnek lenni. Tanulják meg, hogy vannak, akik igazán szeretik őket, csak egyszerűen nem tudják kimutatni az érzelmeiket. Tanulják meg, hogy nem mindig elég, ha mások megbocsátanak nekik. Saját maguknak is meg kell bocsátaniuk.

Ismeretlen szerző

::Nyomtatható változat::