A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A történelem viharai és megpróbáltatásai közepette magyarnak maradni – délvidéki magyar sors a trianoni tragédia után. Most, a pódiumon személyes sorsokon, négy ember életén keresztül megszólaló, kiáltó igazság. Egyszerű a színpad, a díszletet mindössze három különböző szék alkotja. Ennyi csupán, és a néző mégis dermedten ül: figyel és emlékezik. A színészek – hús-vér, érző emberek – a saját életüket „játsszák”.

Siposhegyi Péter drámájának már a címe is történelmi napokat idéz. Károlyi Mihály halottak napján kezdte meg országlását, és 1941 virágvasárnapján indult el az a régen óhajtott folyamat, amelynek következtében – ha csak rövid időre is – ismét a hazához tartozott sokak szülőföldje. A darab olyan eseménysort tár a nézők elé Magyarország széteséséről (szétszakításáról), amelyről színpadi mű sem az elcsatolt területeken, sem az anyaországban nem ismeretes, illetve nincs színen. A dráma igaz történet alapján, egy délvidéki magyar, Kende Ferenc emlékeinek a felhasználásával íródott. A szabadkai Kende az anyaországból magyar nyelvű újságokat, könyveket szállított a Délvidékre. A rendőrség felfigyelt rá, meghurcolták, vállalkozását teljesen tönkretették. Emlékiratait, feljegyzéseit féltve 1961-ben átadta azokat az Országos Széchényi Könyvtárnak. „Amikor elolvastam Kende életrajzát, úgy éreztem, hogy a két világháború közötti helyzet 1945 után sem változott Jugoszláviában és a Trianon következtében az országtól elszakított területeken. Ezért javasoltam a téma színpadi feldolgozását” – mondta Andrási Attila, a darab kitűnő rendezője rövid beszélgetésünk alkalmával.

A két felvonásos darab kezdetén Mária (G. Erdélyi Hermina) magányosan töpreng életén az egyszerű szobában. Nem kapott elismerést a harcok idején a mások helyett is elvégzett munkáért, ráadásul egyedül maradt. Hirtelen berohan Ernő (Péter Ferenc), a hazájáért halni is kész magyar katonatiszt egy katonatársával, a máskülönben hivatalnokként dolgozó Ferenccel (Káló Béla) együtt, és boldogan azt kiáltják: vége a háborúnak! Az őrnagy az örömtől szinte ittasan perdül végig a szobában Máriával. Beszélgetésük során a jövőre vonatkozó tervekről is szó esik, s bár vitára is sor kerül, a találkozás kérdőjeles szavai mögül mégis átérződik az összetartozás érzése…

Néhány nap múlva váratlan vendég toppan közéjük Budapestről. Az ismeretlen ismerős Szépvölgyi Aladár (Csernik Árpád) néven, újságíróként mutatkozik be. Az állás nélkül maradt Máriával új vállalkozást alapít az anyaországból megrendelt magyar újságok, könyvek terjesztésére. Szépvölgyi időközben a magát igencsak egyedül érző, fiatal nő szívét is meghódítja. Azután egy napon átadja a vállalkozás vezetését Ferencnek, és eltűnik. Hamarosan viszontlátjuk ugyan, de immár szerb névvel, a város rendőrkapitányaként. Egykori ittlétét letagadva, küldetéssel érkezik: Kiss Ernőt, a hűséges magyar őrnagyot szeretné árulásra bírni. A helyi viszonyokhoz alkalmazkodni igyekvő Ferencet és Máriát nem akarja felismerni, vállalkozásukat tönkreteszi, egykori önmagát, „átöltözéseit” letagadja – milyen ismerős alak… A darab jeleneteit aláfestő zene szerzője Barabás Zoltán.

Öröm volt elbeszélgetni az előadás után Kosztolányi városának, Szabadkának a szülötteivel, és hallani, hogy milyen szeretettel, tiszta szívvel hirdetik szerte a hazában a magyarság összetartozásának hitét, erejét és igazságát! Köszönjük a szép estét.

Schelken Pálma

::Nyomtatható változat::