Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Többen nehezen fogadják el, hogy az egyház nemcsak lelki közösség – Jézus Krisztus teste –, hanem emberi, társadalmi intézményrendszer is, ennek megfelelő törvényekkel, szabályokkal. A gyülekezetekből felépülő egyházszervezet is igényli a leginkább hatékony formát; és persze ugyanilyen lényeges a megfelelő szervezettség az iskolák és a szeretetintézmények tekintetében is. A jó rend elsősorban a jó törvényeken alapul, de igen fontos a törvények szellemének megfelelő működés, a korszerű, korrekt jogalkalmazás is. Mindennek leginkább talán az egyház költségvetése és gazdálkodása a próbája. Ezen mérhető le az, hogy mennyiben érvényesülnek a lelki, közösségi élet prioritásai a gyakorlatban.

Törvényeink a költségvetés elfogadását az Országos Presbitérium hatáskörébe utalták. A testület az egyházi elnökség és az illetékes bizottságok (elsősorban a Gazdasági Bizottság) előkészítő munkáját követően, november 19-én vitatta meg a Magyarországi Evangélikus Egyház 2005. évi költségvetését. Kétségtelen, hogy a múltbeli bizalmatlanságok egyik oka az anyagiakkal kapcsolatos homály volt: lehet bármilyen tisztességes a gazdálkodás, ha nem áttekinthető, nem nyilvános, akkor érthető a gyanakvás. Jó érzés, hogy a költségvetés már évek óta megjelenik az Evangélikus Közlönyben, így mindenki tájékozódhat arról, hogy milyen forrásokkal rendelkezünk, és mire fordítjuk őket.

A többször és joggal hangoztatott szűkösség, korlátozott lehetőségek ellenére az országos egyház költségvetésének imponáló, hatmilliárd forintot meghaladó főösszege tükrözi felelősségünket. Ez az összeg természetesen nem foglalja magába a gyülekezetek költségvetését. Minimális igény lenne, hogy az egyházközösségek fedezni tudják saját költségeiket, de ennek sajnos nem minden gyülekezet képes eleget tenni.

Az alulról építkezés további kibontakozását segítené az, ha a gyülekezetek erejéből telne hozzájárulásra a magasabb egyházkormányzati szintek fenntartásához. Ma fordított a helyzet: az országos egyház költségvetésének jelentős része szolgál közvetlenül és közvetve gyülekezeti célokat. Ez így természetes, nemcsak azért, mert gyülekezeteiben él az egyház (ez az elvi oldal), de lényeges a pénzügyi vetület is. Az országos egyháznál jelennek meg a központi erőforrások, az ingatlanrendezéssel kapcsolatos járadékbevételek és a személyi jövedelemadó egy százalékából ránk eső rész. Ezek a költségvetés bevételeinek több mint egynegyedét teszik ki. Lényegében ezekkel az összegekkel lehet gazdálkodni, miután a továbbiak (a költségvetés több mint kétharmada) az oktatási és a szociális intézmények normatív támogatásából adódnak, tehát felhasználásuk kötött. Ami a kiadásokat illeti, az országos iroda és a három egyházkerület – a működési (személyi és dologi) kiadások fedezése mellett – igen sok missziói célt, valamint építkezéseket, felújításokat támogat.

Lényeges, hogy növekszik az egyházkerületek hatáskörébe utalt azon összeg, amely az évközben jelentkező problémák – kárelhárítások és egyéb feladatok – megoldására szolgál. Ennek több oka is van. Tartalmi szempontból az indokolja, hogy így az e problémákkal kapcsolatos döntéshozatal és ellenőrzés lehetősége közelebb kerül a gondok forrásához. Szervezeti szempontból pedig tehermentesíti e teendők alól a havonkénti elnökségi üléseket, amelyeknek jelentős részét olykor ezeknek a kérdéseknek és igényeknek az elbírálása határozta meg, elvonva az időt az irányítás, az egyházkormányzás tartalmi vonatkozásainak tárgyalásától.

Ha a bevételi oldalt tekintve lehet hiányérzetünk, akkor az az egyszázalékos rendszerrel kapcsolatban fogalmazódhat meg. A hívek adakozása, áldozatkészsége természetesen elsősorban a gyülekezetek fenntartásában kell, hogy érvényesüljön. Az állami törvény – amely az egyház-finanszírozásban a személyi jövedelemadó egy százalékának az átengedését kívánja meghatározóvá tenni – nem az egyháztagok, illetve az egyházzal rokonszenvezők áldozatkészségére, hanem a hovatartozás, illetve a szimpátia kifejezésére épít. Hiszen az egy százalékról az egyház javára rendelkezve az államnak fizetendő adóm egy százalékáról nyilatkozom. Ebben még jelentős a tartalék, a mozgósítható összeg.

Az Országos Presbitérium megvitatta az aszódi Podmaniczky-kastély felújításának ügyét is, amelyben immár a jogászoké a főszerep. Ismeretes, hogy egy jelentős erejű pénzügyi csoportot képviselő, a Galga-völgyből elszármazott hittestvérünk – Aszód város önkormányzatának támogatását is bírva – vállalkozna a kastély oktatási vagy kulturális célt szolgáló felújítására. Ha sikerül megfelelő jogi konstrukciót találni, akkor megköthető a megállapodás, megindulhat a tervezés, és a májusi közgyűlés akár már dönthet is az új intézmény létesítéséről. Ugyancsak szóba került az intézmények gazdálkodásában is kötelezővé tett közbeszerzési törvény. Ennek alkalmazásakor szakmai, jogi és – ha szükséges – anyagi segítséget is kész nyújtani az országos egyház. Persze ez minden intézmény saját felelőssége.

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora megköszönte, hogy a vártnál szerényebb állami támogatást pótolva az Országos Presbitérium biztosította a fejlesztés költségeit. Nem csak szimbolikus jelentőségű, hogy a beterjesztett költségvetésen a testület csak annyit módosított, hogy kismértékben növelte az egyetem támogatását. Szép pillanatai voltak a testületi ülésnek, amikor tudomásul vettük a Nyíregyházi Főiskolán működő kihelyezett hitoktatói tagozat fejlesztését és ezzel összefüggésben dr. Cserháti Márta alkalmazását, valamint 2005. január 1-jei hatállyal dr. Csepregi András docenssé történő kinevezését.

A hittudományi egyetemünkkel kapcsolatos legfontosabb döntés titkos szavazással született meg. Az Országos Presbitérium egyhangúlag támogatta dr. Fabiny Tamás egyetemi tanári kinevezését. Talán csak a felsőoktatásban élő emberek tudják igazán értékelni ennek a jelentőségét. Igen pozitívan minősíti – elsősorban természetesen – a jelöltet, de az egyetemet és az egyházat is. Arról tanúskodik, hogy a hátrányos helyzet ellenére lehetett egyházi egyetemen is teljes értékű munkát végezni az elmúlt időszakban. Fabiny Tamás anyaga, eddigi pályája, teljesítménye alapján a mai legigényesebb követelményeknek is megfelel; jó érzés arra gondolni, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottságtól a Köztársasági Elnöki Hivatalig mindenütt észlelik majd ezt, ahová csak hivatalból eljut az előterjesztés.

Az Országos Presbitérium Mihályi Évának, az Oktatási Osztály vezetőjének előterjesztésére jóváhagyta az iskolák ügyrendjét, valamint határozott az igazgatói pályázatok kiírásáról azokban az iskolákban, amelyekben lejár a vezetői megbízás.

Feltehetően azért, hogy a presbiterek megismerhessék a szép épületet, a tanácskozásra – és az ezt követő zsinati ülésre is – a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának még mindig újnak mondható, lágymányosi központjában került sor. Talán az egyebek mellett templomul szolgáló hely szelleme is tette, hogy erőteljesnek érezhettük az adminisztráció evangéliumát. Az egyházban minden az örömhír közvetítését szolgálja…

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::