Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Muncz Frigyes 1919. április 5-én született Budapesten. A Budapesti Evangélikus Gimnáziumban tett eredményes érettségi vizsga után a soproni hittudományi karon tanult 1937 és 1941 között. Dr. Kovács Sándor dunáninneni püspök 1942-ben avatta lelkésszé.

Szolgálatát óbudai segédlelkészként kezdte, majd a Budapest-Deák téri gyülekezetben kapott állást. Fél év csengődi helyettes lelkészi szolgálat után fővárosi hitoktató lett, majd a fasori gimnázium vallástanára volt 1948-tól 1952-ig, az iskola bezárásáig. Ezt követően a kelenföldi egyházközségben szolgált négy évig. Rövid ideig tartó, az Evangélikus Sajtóosztályon való helyettes ügyvivő lelkészi szolgálat után a Budai Szeretetotthonok igazgatására kapott megbízást, melyet 1957. február 1-jétől nyugállományba vonulásáig, 1985. december 31-ig látott el.

Fruttiger Margittal kötött házasságát Isten három gyermekkel áldotta meg. Betegágyánál három unokája búcsúzott el tőle. Második feleségével, Juhász Judittal 15 évet tölthetett együtt.

Muncz Frigyes 29 esztendőn át volt tevékeny szereplője egyházunk diakóniai munkájának. Egyik legnagyobb otthonunk vezetőjeként, de országos diakóniai ügyvivő lelkészként is azokban a nehéz években szolgált, amikor az idősekről és a beteg gyermekekről való gondoskodás napi nehézségeket okozott.

Külföldi összeköttetéseit a diakónia életben tartására és az intézmények fejlesztésére használta föl. Pszichológusi diplomát szerzett, hogy a betegeket és az idős testvéreket jobban megértse, és szakszerűen pásztorolja.

Igényes és határozott volt beosztottjaival szemben, de mindig irgalmasan és szerető szívvel bánt a gondjaira bízottakkal.

Nyugdíjas korában először pszichológusként, majd az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet lelkészeként szolgált. Kiváló szaktudásával világi helyeken is megbecsülést szerzett az evangélikus lelkészi hivatásnak.

Idős korában rendszeres résztvevője volt a Deák téri gyülekezet istentiszteleteinek, valamint a pesti lelkészi munkaközösség üléseinek.

Kedves bibliai igéjében - amely a hamvai felett is elhangzott - Pál apostol szavaival tett bizonyságot elhívásáról: "De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról." (ApCsel 20,24)

Legyen áldott elvégzett szolgálata!

D. Szebik Imre

::Nyomtatható változat::