Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Egy ateista azt mondta egyszer: "A különböző népek különböző isteneket alkottak maguknak. Én is alkottam magamnak istent, és az én vagyok!"

Azt mondod, hogy ez istenkáromlás? Igazad van - de te hogyan állsz ezzel? Légy őszinte: nem az a legfontosabb, hogy jól és kellemesen érezd magad, hogy senki ne jusson túl közel hozzád, senki ne kerekedjen föléd, senki se boszszantson? Hogy mindenki a te akaratodat tegye? Hogy életedben a te kívánságaid szerint menjenek a dolgok? Mi más ez, mint hogy "én vagyok az úr, a magam istene"? Te vagy az isten, akinek szolgálsz. Számodra Istennek tulajdonképpen csupán az a szerepe, hogy segítsen abban, hogy vágyaid teljesülhessenek, és terveid - a te "kegyes" terveid - megvalósulhassanak.

Ha pedig ő ezt nem teszi meg, akkor talán hátat fordítasz neki, és haragot tartasz vele, mint Jónás: "Haragszom mindhalálig!" (Jón 4,9) Akkor így beszélsz: hogyan engedheti ezt meg Isten? Hogyan lehet Isten ilyen igazságtalan? És a te kedves felebarátod megtapasztalhatja sebzett akaratodat, boszszús énedet.

Milyen rettenetesen korán jelentkezik az "én" az emberi szív trónján! Gyakran már a legkisebb gyermekekben is tetten érthető - mintegy tükröt tartva a szülők elé. Milyen aranyosak, ha akaratukat teljesítik! De ha nem...? Milyen kegyetlenül tudnak viselkedni a gyerekek, hogy énjüket érvényesítsék!

Mérgelődtél-e már akkor, amikor sehogy sem úgy akartak menni a dolgok, ahogyan eltervezted? Ez is annak a jele, hogy az "én van a trónon"! Nézd csak meg mindennapjaidat - honnan jön a harag, irigység, veszekedés, zúgolódás, bosszúság, csüggedés? Túlzott akaratossága milyen sok embert juttatott már az elmegyógyintézetbe! Az énuralom kaput nyit a démonoknak. Általuk a sátán szolgájává lesz az ember. Aki bensőjét nem akarja a Szentlélek uralma alá helyezni, az a démonok uralmának szolgáltatja ki, melyek lelket, szellemet, testet pusztítanak.

És Jézus Krisztus? Ő ezt mondhatta: "Atyám, jövök, hogy teljesítsem akaratodat." Ő maradéktalanul teljesítette Isten akaratát, még akkor is, amikor az átokká tette őt, és az Istentől való elhagyattatás éjszakájába taszította. Ott láthatjuk meg igazán, hogy mi az "én" trónfosztása és Isten trónra emelése.

És te? És én? Csikorgatjuk a fogunkat, ha keserves a sorsunk, ha Isten akarata ellene van a mi akaratunknak. Akkor leszünk csak szabadok, ha leszállunk a trónról, és akaratunkat maradéktalanul kiszolgáltatjuk Isten akaratának, abban a bizonyosságban, hogy az ő akarata mindig a javunkat szolgálja, hiszen a tökéletes szeretetből fakad.

Németből fordította: Marschalkó Gyula

::Nyomtatható változat::