Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései. Zsolt 105,7 (Jak 2,13; Mt 17,1-9; 2Kor 4,6-10; Zsolt 135) Ki figyel oda, ha egy gyermek azt játssza, hogy parancsol a játék hadseregnek? Engedelmeskedik-e a gyermek, ha édesanyja valamiben megpróbálja eligazítani? Figyel-e a főnök szavaira a beosztott, hogy jól teljesíthesse feladatát? Hány beosztottad van? Tíz? Húsz? Vagy csak egyvalaki? Milyen jó parancsolni! Vagy van benne felelősség is? A mi Istenünk a legnagyobb úr. Az ő akarata mindenkire vonatkozik. Mindenki benne van a tervében. Te is. Fölismerted, hogy az Úr szemében te egy kis "beosztott" vagy? Rádöbbentél-e, hogy az Úr szemében mégis drága vagy? Törődik veled, döntéseit érted hozza, életét érted adta. Ha a világnak szólnak döntései, akkor neked is. Ha neked szólnak döntései, mivel ő az Úr: akkor az egész világnak is. Engedelmeskedj az Úr szavának, és hirdesd: mindenki jól jár, ha Isten döntéseit elfogadja.

Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek. Zsolt 17,15 (1Kor 13,12; 2Kor 3,/9-11/12-18; 1Kor 7,17-24) Diákkoromban, megtérésem után az ágyam végébe a falra egy kis igés falitáblát tettem. Amikor reggel kinyitottam a szememet, mindig ez a mondat került elém: "Mindenre van erőm a Krisztusban." Eszembe jutott róla az imádság lehetősége s mindazok az üzenetek, amelyeket addig kaptam az Úrtól, illetve az, hogy ő kész erőt adni - és máris bizakodással, reménységgel kezdtem hozzá az új naphoz. Ha az Úr a bizodalmad, öröm tölthet el minden reggel azért, hogy süt a nap. Hogy esik az eső. Hogy szép feladatok és nagy küzdelmek várnak. Hogy az Igén keresztül megszólít, biztat és erőt ad. Hogy már a nap első percétől magad előtt láthatod őt.

Az Úr a mennyben állította föl trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik. Zsolt 103,19 (Jel 5,13; Jn 1,43-51; 1Kor 7,25-40) Lényeges, hogy hol van egy ország fővárosa, vagy hol található egy cég központja. Az Úr a mennyben állította föl trónját, mert az örökkévalóság Ura. Mert oda várja az övéit, ahol nincs fájdalom, könny, sírás, bűn, betegség és halál. Ahol csak békesség és boldogság van a mi szeretett Megváltónk közelségében. De amíg odaérünk, addig e világban a keresztjét állította föl, és azon uralkodik. Nézd a kereszten, hogy fohászkodik az Atyához! Nézd, ahogy szerettei sorsát elrendezi. Nézd, ahogy a jobb latornak megbocsát, és országába fogadja őt. Nézz most a keresztre önmagadért. Most neked kínálja azt, amire szükséged van: bocsánatot és áldást. Hogy majd örök trónja előtt állva, jobb oldalára állíthasson.

Jézus mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." Jn 14,6 (Zsolt 100,5; Jn 3,31-36; 1Kor 8,1-6) "Minden út Rómába vezet" - ez a mondás már elavult. "Mindenki a mennybe jut a végén" - ez a remény csalóka. "Majd csak lesz valahogy" - ez nem vigasz, hiszen épp az a kérdés, hogy miként lesz majd. A mai állameszmék (és a Római Birodalom felfogása) szerint minden vallás jó, egyforma. Ezért a kereszténység kirekesztőnek tűnhet, mert azt mondja, hogy egyedül Jézus által juthatunk a mennybe. Fogalmazzunk akkor másképp: ha mindent kipróbáltál már, és semmi nem segített - mert nem is segíthet -, fordulj Jézushoz. Tudom, utoljára maradt, de ő még vár. Ő tud és kész segíteni. A te problémád olyan nagy, hogy csak egyedül Jézus tudja megoldani...

Vigyázzatok, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok! Mt 25,13 (Zak 14,7; Jel 1,/1-2/3-8; 1Kor 8,7-13) Mi az, amit tudhatsz? A percet és másodpercet semmiképpen. A hetet, az évet? Még azt sem. A világ keletkezésének okát és módját? Nagy ismereteket? Barátom, nem ez kell neked. Ha nem ismered Jézus visszajövetelének s vele a világ vége elérkezésének pontos idejét, akkor légy mindig készen, és várjad őt. Hogyan? Úgy, hogy elrendezed a vitás ügyedet a másikkal, és te is megbocsátasz. Úgy, hogy naponta (ezért ma is) elrendezed a dolgaidat. Úgy, hogy áldáskéréssel indulsz ma is feladataid végzésére. Hát akkor mi az, amit tudhatsz? Hogy biztosan visszajön. Hogy országába vár. Hogy szeretetétől semmi el nem választ. Mert megbocsátott. Tényleg tudod ezeket, és valóban bízol benne?

Az egész nép nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat azért, hogy lerakhatták az Úr házának az alapját. Ezsd 3,11b (Zsid 3,4; Jn 8,12-20; 1Kor 9,1-12) Tudod-e, hogy mikor van templomotok fölszentelésének az ünnepe? Szoktál-e hálát adni a templomotokért? Ismered-e azt az igét: "testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek lévő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19)? Igénkben a nép már az alapok lerakásánál ujjongott. Hitük szemével látták, hogy mi épül. Ha Isten bízott meg valamivel, bátran elkezdheted, mert ő veled lesz. S ha látod az ő tervét, akkor bátran építhetsz, mert azt építed, amit ő akar megvalósítani. Légy az Úr munkatársa!

Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. 1Móz 32,27 (Ef 1,3; 4Móz 6,22-27; 1Kor 9,13-18) Az áldás Istennek olyan jó ígérete, amely biztos, hogy megvalósul. Egy barátom gyülekezetében mindennap volt istentisztelet. Ő diákként reggelente a táskájával ment a templomba, s mindig azon izgult, hogy legalább a befejező áldásig ott lehessen. Azután rohant, hogy elérje az iskolába vivő buszt. Egy kedves lelkésztársam pedig azt mesélte, hogy az istentiszteleteiken mindig részt vesz egy idegen, akit még sehogyan nem sikerült megismernie. Miért? Mert a befejező áldás előtt mindig kimegy. Te vágysz az áldásra, vagy menekülsz előle? Minden igeolvasásnál és munkádnál is ez legyen a kívánságod: "Nem bocsátlak el, nem fejezem be addig, Istenem, amíg meg nem áldasz engem."

Széll Bulcsú

::Nyomtatható változat::