Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség február 13-án emlékezik meg – délelőtti istentiszteletén, illetőleg a 16 órakor kezdődő gyülekezeti alkalmon – a gyülekezet nyolcvan, szovjetunióbeli koncentrációs táborokba elhurcolt tagjáról és tizenkét mártírjáról. A magyar, szlovák és osztrák-német gyökerű gyülekezetben Isten igéjét Peter Kerschbaumer stainachi lelkészi munkatárs hirdeti, ugyanis 1752-ben Stainachból és környékéről indultak az első osztrák telepesek Rákoskeresztúrra. A most vasárnapi együttlét tehát egy 253 esztendeje megszakadt kapcsolat újrafelvételét jelenti a két közösség között.

A stájerországi Tauplitzból, Stainachból és környékéről 1752-ben indultak el az első, evangélikus hitük miatt üldözött hívek Rákoskeresztúrra. A magyarországinál sokkal kegyetlenebb osztrák ellenreformáció az augusztusban útra kelőktől – annak ellenére, hogy volt menlevelük – elvette gyermekeiket, és a grazi árvaházban „jó katolikusnak” nevelte fel őket.

A stájer telepeseket több hullámban osztrák, illetve német betelepülők követték. A Baden-Württemberg környékéről érkezők letelepedését gazdasági okok is motiválták.

A török időkben megfogyatkozott magyar lakosság, az Észak-Magyarországról betelepített szlovák népesség és a német ajkú betelepülők leszármazottaiból formálódott Budapest egyik legnagyobb evangélikus közössége, a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség.

Nem sok nyugtuk volt a betelepülteknek. Evangélikus eleinket hitük miatt folyamatosan zaklatta a rákoscsabai plébános. Pert kezdeményezett, melyben maga őfelsége Mária Terézia császár- és királynő, valamint fia, József trónörökös hozott ítéletet. Az ítélet elmarasztalta a gyülekezetben szolgáló evangélikus lelkészt – a cinkotai ministert.

Az évszázadok során békében élő, hitét és nemzetiségi gyökereit híven ápoló evangélikus közösségre a II. világháborút követően újabb próbatétel várt. Hatvan esztendeje, 1945. január 6-án indították el az első, német nevű gyülekezeti tagjainkból álló csoportot a szovjetunióbeli koncentrációs táborokba. Még két csoport került ki Rákoskeresztúrról a munkatáborokba. A gyülekezetben végzett kutatómunka tanúsága szerint a gyülekezet tagjai közül nyolcvan fő járta meg a borzalmakat – tizenkét testvérünk soha nem tért vissza.

Volt olyan mártír testvérünk, akiről a szovjet tiszt megtudta, hogy három gyermeke várja otthon, ezért „elfordította a fejét”. Testvérünk hazamehetett volna, de – örök fájdalom és szégyen – akadt olyan helyi kollaboráns, aki volt szíves figyelmeztetni a tisztet, hogy az illető „germán”…

A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség a Megláttam népem nyomorúságát… című, az alkalomra kiadott könyvvel, illetőleg emléktábla-avatással tiszteleg az osztrák ellenreformáció alatt és a II. világháborút követő időszakban a munkatáborokba elhurcolt áldozatok emléke előtt. Az alapításának 200. évfordulójára készülő gyülekezet a közelmúltban kezdett kapcsolatokat keresni korábbi „anyagyülekezeteivel”. Kezdeményező e-mailjükre már másnap válaszolt Peter Kerschbaumer, annak a Stainach nevű településnek a lelkipásztora, ahonnan a rákoskeresztúri elődök egy részét 253 évvel ezelőtt kitelepítették.

Léránt István

Regionális hozzárendelés: Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::