Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Még szemerkélt az eső, amikor megérkeztem a Magyar Tudományos Akadémia impozáns épületének főbejáratához. A márványlépcsőkön felfelé haladva gróf Széchenyi István mellszobra fogadott. Képzeletemben egy pillanatra megelevenedett, és ezt súgta halkan: „Büszke vagyok arra, hogy a mai tudósokban is van annyi reformgondolat és bátorság a tudományért való kiálláshoz, mint bennem volt száznyolcvan évvel ezelőtt, az Akadémia alapításakor!” Majd kacsintva egyet utamra engedett, hiszen dr. Fábri György, az MTA Kommunikációs és Tudománypolitikai Titkárságának igazgatója – aki egyben a Mindentudás Egyeteme Kht. tudományos igazgatója is – már várt rám.

– Igazgató úr! Gondolta volna három évvel ezelőtt, hogy a Mindentudás Egyeteme nemcsak hogy nem kudarcra ítélt kísérlet lesz, hanem mára az egyik legnépszerűbb és legszínvonalasabb tudományos ismeretterjesztő sorozat válik belőle?

– Visszatekintve a mögöttünk álló öt szemeszterre, őszintén be kell vallanom: mi magunk is kishitűnek bizonyultunk. 2002-ben, a valóságshow-k médiavilágában felmerült a kérdés: merünk-e az árral szemben úszni és útjára indítani a tudás konzervatív értékeit közvetítő, tudományos sorozatot? Szerencsére az Akadémián voltak olyan elmék – mindenekelőtt az internetes tudásátadással foglalkozó műhely tudósai Nyíri Kristóf akadémikus vezetésével –, akik a francia alapötletet teljesen egyedivé fejlesztették; illetve voltak olyan akadémiai vezetők, mint Vizi E. Szilveszter elnök és Kroó Norbert főtitkár, akik vállalták a programot, és kiváló tudóstársaikkal együtt megtartották az első előadásokat. Hasonlóképpen szerencsés, hogy ezt a Matáv és az Axelero jelentékenyen támogatta. Ezáltal megvalósulhatott egy merész álom, a legkorszerűbb tudás a legkorszerűbb információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával kapcsolódott össze. Így, több „médialábon állva” (televízió, rádió, újságok és internet) sokkal több emberhez jut el a tudományos információ, mintha csak egy előadóterem négy fala között hangoznának el az előadások. Ma már bátran mondhatjuk, hogy a Mindentudás Egyeteme „brand”, védjegy lett.

– Ön volt a vezetője annak a széles körű felmérésen alapuló kutatásnak, melyet tavaly végeztek. Az eredmények folyamatosan látnak napvilágot nyomtatásban, összefoglaló olvasható például a Világosság című folyóirat 2004/5. és 2005/1–2. számában. Mire voltak kíváncsiak a kutatás során, és mit mutatnak az eredmények?

–Azt vizsgáltuk, hogyan tekint a tudományra a magyar társadalom. Az országos, reprezentatív mintán végzett felmérés adatai azt mutatják, hogy Magyarországon egyértelműen magasabb a tudomány, a tudódok presztízse, mint akár az uniós országokban, és hogy az emberek kifejezetten fogékonyak a tudomány értékei iránt.

– Akkor ez azt is bizonyítja, hogy a mai Magyarországon az emberekben van igény színvonalas kulturális és tudományos műsorokra, szemben a médiában kínáltakkal. De vannak-e adatok a tudomány és a média kapcsolatáról?

– Igen. A kutatás során kiderült, hogy a televízió az elsődleges tájékozódási pont a tudományos információk területén is. Az ismeretterjesztő csatornák napi nézőinek legfontosabb elvárásai szerint a televízióknak lényegesen gyakrabban kellene magyar tudósokat megszólaltatniuk (100-as skálán 89 pont), illetve több tudományos hírt kellene közölniük.

– Gondolom, a kutatás során lehetőség nyílt az Akadémia kiemelt programja, a Mindentudás Egyeteme ismertségének vizsgálatára is.

– A kezdeményezés sikerét mutatja, hogy a magyar lakosság közel 60%-a hallott a programról, s akik hallottak róla, azoknak a kétharmada már látott televíziós előadást. A nézettségi adatok szerint hetente 280 ezren ülnek a televízió elé az előadásokat megnézni. A felmérés adatai szerint a válaszolók több mint tizede találkozott a napilapokban és a rádiókban az előadásokkal, ennél kicsit kevesebben hallottak róla ismerősöktől. Ez azt jelzi, hogy a Mindentudás Egyeteme társasági beszédtémává vált.

– A sorozat elismertségét az is bizonyítja, hogy tavaly decemberben a Nemzeti Színházban átvehették a magyar oktatás és köznevelés kategóriában a Prima Primissima Díjat.

– Ezt nagy dolognak tartjuk, mert ez a díj is segít minket a legfontosabb missziónkban: felhívni a figyelmet arra, hogy a tudás és a tudomány értékes, fontos dolog. A tudományos eredményeknek társadalmi értékük is van, amelyet ezzel a sorozattal is szeretnénk megismertetni.

– A Mindentudás Egyetemének honlapján nem csak az egyes előadók bemutatása és előadásuk anyaga olvasható: a vállalkozó kedvű internetezők próbára is tehetik memóriájukat az elhangzottakkal kapcsolatban egy teszt segítségével. Ezt Önök bizonyítvánnyal és személyre szóló oklevéllel jutalmazzák.

– Az internet számunkra nagyon fontos lehetőség. Ilyen módon is kapcsolatba kerülhetünk „hallgatóinkkal”, ezrekhez juthatunk így el, és mi is értékes tapasztalatokat szűrhetünk le a sorozattal kapcsolatban.

– A tesztek statisztikai adatai azt is bizonyítják, hogy a teológiai témájú előadásokra – mint például a 2003. év karácsonyán Szabó István református és Gáncs Péter evangélikus püspök által tartott előadás volt – nagy igény van.

– A teológia mint diszciplína még nincs benne az Akadémia struktúrájában – bár már korábban felmerült ennek a gondolata. Mi azonban a Mindentudás Egyetemén a vallási tematikájú előadásokkal egy üzenetet fogalmaztunk meg arról, hogy ezt a tudományos tudás részének is tekintjük.

Magyarországon az 1990 előtti idők politikája miatt a teológia tudományos művelésének a szükségesnél kisebb a személyi bázisa. Ezt pótolni sok időt igényel, ezért nagy örömöt jelentett, hogy 2003-ban Erdő Péter bíboros érseknek a Magyar Tudományos Akadémián volt a nagydoktori védése, így megszerezte a tudományok doktora címet. Bízom abban, hogy egyre többen lesznek a követői felekezettől függetlenül.

– Terveznek még további vallási vagy teológiai tárgyú előadásokat is?

– Mindenképpen. Az előadás-sorozat mellett megszervezett klubban az idén egy olyan alkalmat is tervezünk, amely a vallás és tudomány viszonyáról fog szólni.

– Mit kell tudni erről a klubról?

– Eddig kisebb rendszerességgel működött, mint maga az előadás-sorozat. Volt rá példa, hogy egy-egy előadáshoz kötődően vagy annak kapcsán szerveztük meg, de többnyire önálló, érdekes tudományos, kulturális, társadalmi kérdésekről volt szó, három-négy tudós részvételével, beszélgetve. Különösen nagy élményem volt, amikor 2004 őszén felvettük a kapcsolatot a Csermely Péter által vezetett Kutató Diákok Hálózatával. Ehhez országosan több ezer középiskolás diák tartozik, akik szabad idejükben akadémikusok, professzorok önzetlen segítségével foglalkoznak tudományos kérdésekkel, kutatásokkal. Öröm volt látni a fiatalok csillogó tekintetét bemutatkozásukkor.

Az idén a Mindentudás Egyeteme klubjának történetében új korszakot szeretnénk nyitni. Lehetőséget kínálunk arra, hogy a tudósok a maguk szakterületén párbeszédet kezdeményezhessenek a témájuk iránt érdeklődő vagy a szakterületen dolgozó laikusokkal. Izgalmas a kérdés: vajon a tudósok meg tudják-e győzni közönségüket a maguk igazáról? Maguk mellé tudják-e állítani őket olyan vitatott ügyekben, mint a géntechnológia, az atomenergia vagy a fenntartható fejlődés?

– Mire számíthatunk az előadás-sorozat „háza táján”?

– A 2005. esztendő a fizika éve. Ezért az előadások egyharmada a fizika területeivel foglalkozik. A József Attila-emlékév alkalmából természetesen lesz előadás hozzá kötődően is. Emellett négy további témára fókuszál az egyetem: a genomikára, a népegészségügyre, a csillagászatra, illetve – a rendszerváltás 15. évfordulójának apropójából – az alkotmánytörténetre és az alkotmánybíráskodásra.

– Egy ilyen széles körű és az élet sokféle igazságába belelátó munka során mit jelent az Ön számára evangélikus kötődése?

– Meghatározó számomra az a történeti evangélikus háttér, amely a magyar tudós értelmiségnek is fontos bázisa volt a múlt században – gondoljunk például a fasori gimnáziumra. Az evangélikus egyházban hagyománya van a kultúra, a közügyek terén való munkálkodásnak; ezt még Luthertől örököltünk. Nekem személy szerint fontos ez a szellemi közeg. Manapság sokféle elhívó, eltérítő folyamat és lehetőség van a világban. Másképp fogalmazva: van széles út, de lehet keskeny úton is járni – konfirmációi igeként is ezt kaptam annak idején Solymár Péter lelkészünktől. Nem akarom ezt magasztosabb szavakkal megfogalmazni; egyszerűen azt mondhatom: mindenek ellenére lehet másképpen is, lehet értékeket, lehet a szoros kaput választani.

Boda Zsuzsa

::Nyomtatható változat::