Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Virágvasárnap ünnepén J. S. Bach János-passióját adta elő az oroszlányi evangélikus gyülekezet ének- és zenekara, mely vendégszólistákkal is kiegészült. Az alkalmon Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke szolgált igehirdetéssel.

„Negyven évvel ezelőtt szólaltatták meg először ezt a művet az oroszlányi templomban. Akkor – az éppen egy éve elhunyt – Nagy Dániel dirigálta az 1962-ben alapított társulatot. Harminchárom éven keresztül szervezte és irányította ezt a gyönyörű szolgálatot, az »Istennek csak a legszebbet lehet adni« elv alapján. Aktív bányászként, a városi szénbánya dolgozójaként szakított időt arra, hogy számos teendője mellett folyamatosan csiszolja karmesteri tudását. A zenét eszköznek tekintette a Jézussal való találkozásra, ránk hagyta legnagyobb kincsét: a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hitét” – e szavakkal emlékezett Nagy Dánielre Sztruhár András egyházkerületi felügyelőhelyettes. S valóban, lánya, Milán Zoltánné ugyanezzel a lelkülettel vette át tőle a stafétabotot, s folytatja a szép családi és gyülekezeti zenei hagyományokat.

A passió szünetében Ittzés János Ézs 53,1–5 alapján tartott rövid igemagyarázatot. Központi gondolata Pilátus ismert mondatára épült, melyet a dühödt tömeghez intézett nagypénteken: „Ecce homo.” Sok teológus kutatja, hogy vajon részvét, cinizmus vagy gőg volt-e a helytartó szavainak mozgatórugója. Ez azonban csupán a felszínen való kapirgálás, és – bár könnyekig meghatódunk egy ilyen borzongatóan szép előadáson – félő, hogy mégis továbbmegyünk érintetlen szívvel. Az „íme, az ember” nem kevés, de nem elég – mondta a püspök. Az „Ecce Deus”-ra kell figyelnünk, az értünk szenvedő Istent kell meglátnunk a fájdalmak férfijában. Aki felismeri, az megismeri, és szívébe is fogadja őt.

Kapi Dániel

Regionális hozzárendelés: Oroszlányi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::