Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Vasárnap

Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Zsolt 27,1a (Lk 24,5–6a; Mk 16,1–8; 1Kor 15,1–11; Zsolt 118,1–18) Húsvét üzenete kettős: Krisztus feltámadt és él. Ezért ne csak úgy gondoljunk rá, mint egy személyre a múltból; döntőbb az, hogy él. Ma is ő a világosság. Kétféle viselkedés lehetséges a világossággal szemben: vagy befogadom, vagy elutasítom. Tudjuk, hogy az óember számára elviselhetetlen a bűnt leleplező világosság. De az összetört bűnös tudja, hogy Jézus világossága gyógyít. Ma is irányítsa szavainkat és tetteinket a világosság!

Hétfő

Ha meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Róm 6,8 (Ez 18,17; Lk 24,13–35; 1Kor 15,12–20; Zsolt 118,19–29) Húsvét új perspektívát jelent. Természeti csapások, betegségek, családi tragédiák hírét hallva nem csoda, hogy szinte nem is szeretünk előrenézni. Félünk a jövőtől. De húsvét új reménységet ad: előttünk az örök élet. Tehát a perspektíva nem az előttünk álló pár év vagy évtized. Van-e élő reménységünk? Az élő reménység nem emberi, nem világi, hanem Jézustól való, aki feltámadt és él.

Kedd

Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? Róm 8,34 (Jób 16,19; 1Kor 15,20–28; Lk 24,36–49) Sokszor elsiklunk egy-egy szó felett. Mai igénkben például afelett, hogy Jézus „esedezik” értünk. Meghalt értünk, feltámadt értünk, de most esedezik értünk. Tehát folytatja megváltó, mentő, szabadító munkáját. Nem nézi tétlenül, közönyösen bukdácsoló, vergődő életünket, hanem imádkozik. Sokszor úgy érezzük, hogy még imádkozni sem tudunk. Milyen jó tudni, hogy nem egyedül imádkozunk, hanem Jézus is velünk imádkozik! Ő jól tudja, hogy hol van a baj, mi a gyenge pontunk, és miért bukunk el újra és újra…

Szerda

Amikor Jézus asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Lk 24,30–31 (1Móz 1,3; 1Kor 15,35–49; Lk 24,50–53) Sok mindent nem látunk. Jellemző például, hogy sokan a bűnt sem látják. Nincsen súlya a csalásnak, a hazugságnak, embertársaink megszólásának. De a fő baj az, hogy nem ismerjük fel Jézust, hasonlóan az emmausi tanítványokhoz. A szem igazi megnyílása az, amikor látni kezdem Jézust; azt, hogy ki is ő valójában, és hogy kicsoda nekem. Amikor Uramnak és Megváltómnak tudom látni.

Csütörtök

Megpróbáltalak a nyomorúság kohójában. Ézs 48,10 (1Pt 1,6–7; 1Kor 15,50–57; Zsid 1,1–14) Minden ember életében többféle szakasz van. Főleg fiatalkorban vannak derűs és gondtalan éveink, de mindannyiunk életében eljön a nyomorúság ideje. Ez mindig leleplező; sok mindent leleplez. Értelmüket vesztik olyan dolgok, amelyeket azelőtt fontosnak tartottunk. Csalódottan látjuk, hogy a pénz, a tudás, a hatalom, sőt az emberek sem tudnak rajtunk segíteni. A nyomorúság kohójában Isten közeledik hozzánk. Azt akarja, hogy felismerjük benne az igazi orvost, a jó barátot, a Szabadítót. Azt, aki hitünk megerősítésével akar megörvendeztetni bennünket a próbák közepette is.

Péntek

Az Úr uralkodik örökkön örökké! 2Móz 15,18 (Lk 23,3; 1Kor 5,6b–8; Zsid 2,1–9) Mindenki szabad és független akar lenni. Tapasztaljuk, hogy a gyerekek a családban, az iskolában sokszor nem szeretik, hogy engedelmeskedniük, tanulniuk, segíteniük kell, vagy éppen szót kell fogadniuk. Nekik csak ne parancsoljon senki. – De aki igazi önismeretre jutott, nem akar többé a maga ura lenni, mert már tudja, hogy aki a maga ura, az észrevétlenül a kísértő prédája lesz. Kell egy másik Úr! Aki igazán szeret, őriz és vezet. Jó, ha valaki már megismerte így Jézust, és örömmel kéri, hogy legyen az Ura, és vezesse őt.

Szombat

Borulj le Istenednek, az Úrnak színe előtt. Azután örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének. 5Móz 26,10–11 (1Thessz 5,18; 2Tim 2,8–13; Zsid 2,10–18) Képzeljünk el egy családot. Együtt ülnek a terített asztalnál, finom ételeket esznek… De nem beszélnek egymással, nem jó a hangulat. Mert nem tudnak örülni. Valami békétlenség, keserűség van a szívükben, nem pedig öröm. Hiába a sok jó dolog az életünkben: egészség, munka, szép időjárás, család, mégsem tudunk örülni. Miért nem? Mert sokszor észre sem vesszük mindazt a jót, ami körülvesz bennünket, vagy természetesnek tartjuk, vagy pedig közönyös a szívünk. Igénk hálára biztat, hiszen csak annak tudunk örülni, amit Istennek megköszöntünk, amiben felismertük az ő ajándékát.

Gáncs Aladár

::Nyomtatható változat::