Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Jézus feltámadásának megünneplésérõl a 3. század óta vannak adatok, általánossá a 8. századtól vált. A húsvéti ünnepkörben találkozhatunk azonban pogány gyökerekkel is: a „húsvét” jelentésû német Oster szóban a germán istennõ, Ostara ünnepe rejtõzik, amely a tavaszi napéjegyenlõségre esett. A magyar elnevezésben a húsvétot megelõzõ negyvennapos böjttõl való megszabadulás fejezõdik ki.

A végül is pünkösddel záruló húsvéti ünnepkörhöz számos népszokás járul. Nagy részük nem épült be a keresztény vallási rítusokba, hanem azokkal párhuzamosan, szokásként maradt fenn. Ezek a tavasz megérkezéséhez, a megújuláshoz, a termékenységhez fûzõdõ népszokáskincs részeiként élnek tovább. Ilyen – többek között – a húshagyókeddi téltemetés, amikor a telet jelképezõ szalmabábut elégetik, s így jelképesen a betegségeket és az éhezést is elûzik.

Sok kisgyermek ma is elhiszi, hogy húsvétkor a nyuszi hozza a piros tojást és az édességeket. Hiedelmüket erõsíti, hogy a szülõk – ahol csak tehetik – a szabadban, kertben, bokor alatt, kosárkában rejtik el az ajándékokat. Külön öröm a keresgélés és fõleg a rátalálás. Az óvodáskorból lassacskán kinövõk azonban már felfogják a „nyuszi” jelképes értelmét.

A húsvéti ajándékozásnak a nyúlhoz fûzõdõ képzete nem túl régi keletû. A német nyelvterületrõl hozzánk is elérõ szokás csak a 19. század vége felé honosodott meg Magyarországon. Eredetére nézve kielégítõ magyarázatot a német kutatók sem tudtak adni. Egyesek szerint tévedés van a háttérben, ugyanis a tojást hozó császármadár neve németül Haselhuhn; a szó lerövidítve Hase, ez pedig nyulat jelent. Így kapcsolódhatott össze – a biológiai képtelenség ellenére – a tojás és a nyúl. Ám lehet ennek valós háttere is, ugyanis a hûbériség idején a földesuraknak a német parasztok kötelezõen gyöngytyúkot és tojást szolgáltattak. A tojás szimbólum is, az újjászületés jelképe, amint a szapora nyúl a termékenységé. Mindkettõ összefügg az õsi tavaszvárással.

A legismertebb és a városi folklórban is élõ hagyomány a húsvéthétfõn – amelyet egyes vidékeken vízbevetõ hétfõnek is neveznek – szokásos locsolkodás. Mára a régi, kútnál vödör vízzel történõ öntözés megszelídült, kölnivízzel, parfümmel locsolnak a fiúk és a férfiak. A locsolás az õsi termékenységvarázsló és megtisztító rítusokhoz tartozik. A locsolóknak járó piros tojás vagy hímes tojás pedig a termékenységet jelzi. Ez sem új keletû jelkép: már a honfoglalás elõtti avar sírokban is találtak karcolt díszítésû tojásokat. Ámbár azokat sem a nyuszi varázsolta oda.

MTI

::Nyomtatható változat::