Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Jézus feltámadásának megünnepléséről a 3. század óta vannak adatok, általánossá a 8. századtól vált. A húsvéti ünnepkörben találkozhatunk azonban pogány gyökerekkel is: a „húsvét” jelentésű német Oster szóban a germán istennő, Ostara ünnepe rejtőzik, amely a tavaszi napéjegyenlőségre esett. A magyar elnevezésben a húsvétot megelőző negyvennapos böjttől való megszabadulás fejeződik ki.

A végül is pünkösddel záruló húsvéti ünnepkörhöz számos népszokás járul. Nagy részük nem épült be a keresztény vallási rítusokba, hanem azokkal párhuzamosan, szokásként maradt fenn. Ezek a tavasz megérkezéséhez, a megújuláshoz, a termékenységhez fűződő népszokáskincs részeiként élnek tovább. Ilyen – többek között – a húshagyókeddi téltemetés, amikor a telet jelképező szalmabábut elégetik, s így jelképesen a betegségeket és az éhezést is elűzik.

Sok kisgyermek ma is elhiszi, hogy húsvétkor a nyuszi hozza a piros tojást és az édességeket. Hiedelmüket erősíti, hogy a szülők – ahol csak tehetik – a szabadban, kertben, bokor alatt, kosárkában rejtik el az ajándékokat. Külön öröm a keresgélés és főleg a rátalálás. Az óvodáskorból lassacskán kinövők azonban már felfogják a „nyuszi” jelképes értelmét.

A húsvéti ajándékozásnak a nyúlhoz fűződő képzete nem túl régi keletű. A német nyelvterületről hozzánk is elérő szokás csak a 19. század vége felé honosodott meg Magyarországon. Eredetére nézve kielégítő magyarázatot a német kutatók sem tudtak adni. Egyesek szerint tévedés van a háttérben, ugyanis a tojást hozó császármadár neve németül Haselhuhn; a szó lerövidítve Hase, ez pedig nyulat jelent. Így kapcsolódhatott össze – a biológiai képtelenség ellenére – a tojás és a nyúl. Ám lehet ennek valós háttere is, ugyanis a hűbériség idején a földesuraknak a német parasztok kötelezően gyöngytyúkot és tojást szolgáltattak. A tojás szimbólum is, az újjászületés jelképe, amint a szapora nyúl a termékenységé. Mindkettő összefügg az ősi tavaszvárással.

A legismertebb és a városi folklórban is élő hagyomány a húsvéthétfőn – amelyet egyes vidékeken vízbevető hétfőnek is neveznek – szokásos locsolkodás. Mára a régi, kútnál vödör vízzel történő öntözés megszelídült, kölnivízzel, parfümmel locsolnak a fiúk és a férfiak. A locsolás az ősi termékenységvarázsló és megtisztító rítusokhoz tartozik. A locsolóknak járó piros tojás vagy hímes tojás pedig a termékenységet jelzi. Ez sem új keletű jelkép: már a honfoglalás előtti avar sírokban is találtak karcolt díszítésű tojásokat. Ámbár azokat sem a nyuszi varázsolta oda.

MTI

::Nyomtatható változat::