Liturgikus sarok

Istentisztelet és ... - Új sorozatunk elé

Hozzászólás a cikkhez

Idei harmadik sorozatunkat kezdjük el a Liturgikus sarokban. A több mint négy éve működő rovat kétszáznál is több írása jelzi, hogy az istentisztelet kimeríthetetlen téma. Új sorozatunkban megvizsgáljuk azt a közeget, amelyben az istentisztelet eseménye zajlik, és rávilágítunk azokra az összefüggésekre, amelyek meghatározzák azt, hogy miként végezzük a liturgiát. Istentisztelet és ... - a három pont helyére két hónapon át minden héten más kifejezés kerül majd.

Az örök és egyetemes evangéliumi tartalom a világ egy pontjához és egy kultúrájához kötődött, amikor az Ige testté lett. Bárhol és bármikor hangzik is fel újra az evangélium, egy adott kulturális közegben szólal meg. Az inkulturáció ezért nem csupán mellékes kérdés, hanem az evangélium hirdetésének feltétele. Istentisztelet és kultúra - erről olvashatunk a jövő héten.

A világ kereszténységének, azon belül evangélikusságának liturgiai sokszínűsége abból is adódik, hogy sokféle kegyesség fér meg egymás mellett az egyház hajójában. Többféle módon éljük meg Krisztushoz való tartozásunkat, de számtalan formája van annak is, hogy milyen módon "fogjuk az adást", azaz hogyan ér el minket Isten szeretete. Minden liturgiai forma tükröz valamilyen kegyességet; néha többet is, a maguk egymást kiegészítő harmóniájában. Istentisztelet és kegyesség - izgalmas témának ígérkezik.

Az istentisztelet alkalma része a gyülekezetépítés folyamatának. Az élő kövek úgy épülnek rendben egymásra, ha a megbízott szakemberek arra is figyelnek, mi és hogyan illeszkedik össze. Ugyanakkor nem lehet ezerféle technológiát alkalmazni az építkezés során. Az istentisztelet és a gyülekezetépítés összefüggése olyan kérdéssort rejt magában, amellyel folyamatosan foglalkozni kell. Sorozatunkban kitérünk erre is.

A liturgia nem csak lelki-érzelmi "húrokat penget". A bibliai szövegek egymásutánja, kiválogatása, ismétlődése egyben tanítja is a gyülekezetet. Hány és hány igét tanultunk úgy meg, hogy évtizedekig hallottuk őket az istentiszteleten? Bizonyos imádságok úgy ágyazódtak be a szívünk mélyére, hogy vasárnapról vasárnapra gyakoroltuk őket. Az egyházi esztendő visszatérő és spirál módjára mégis előrehaladó körforgásában megismerhettünk és átélhettünk egy nagy drámát: azt az életbe vezető folyamatot, amely mindannyiunk számára fontos. Tanítványként tanulunk minden alkalmon a Mestertől és tanúitól. Liturgia és valláspedagógia összefüggenek.

Ha lelkigondozásról beszélünk, nem csak egy négyszemközti beszélgetés juthat az eszünkbe. Lelkünket gondozza az ének, a testvéri közösség, az együtt végzett szent mozdulatok, a régi, jól ismert és az elemi erővel ható, új szövegek, a szívet érintő prédikáció, a testvéri szó a hirdetésben és még sorolhatnám. Istentisztelet és lelkigondozás elválaszthatatlanok egymástól - a Liturgikus sarokban is.

Az istentisztelet állandóságával és változatosságával egyaránt megfelelő alkalom az evangélizációra. Az egyháztörténelem során nemegyszer indult el ebben a keretben megújulási, ébredési mozgalom. Mindazok, akiknek az írásai évek óta megjelennek az újság második oldalának jobb alsó sarkában, azt szeretnék, ha az istentisztelet nem csupán tradíciókat őrizne, és a vallásosság parazsát tartaná életben, hanem az evangélizáció alkalmaként lángra lobbantana emberi szíveket, égő hittel ajándékozna meg embereket, közösségeket. Ugyanis istentisztelet és evangélizáció nem a végtelenben találkozó párhuzamosok...

Az istentisztelet a szeretet cselekedete. Isten irántunk való szeretetének éppen úgy befogadó edénye, mint az egymás iránti szeretet gyakorlásának helye. Sorozatunkban ezért esik majd szó az istentisztelet és a diakónia kapcsolatáról.

S végül: istentisztelet és nyilvánosság. Nem légüres térben, s nem is csak "magunkban", zártkörű összejövetelen találkozunk vasárnapról vasárnapra, ünnepről ünnepre. A templom kapuja nyitva áll. S az, hogy aki ott belép, felhagy-e minden reménnyel, vagy éppen hogy megtalálja az igazi reménységet, attól is függ, hogy élünk-e azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az istentisztelet nyilvánossága jelent.

Áldást kívánok a sorozatra, az olvasókra és az egyre bővülő szerzői gárdára! A pünkösdi Lélek újítsa egyházunkat!

Hafenscher Károly (ifj.)

::Nyomtatható változat::